Mrs. Jones kicsi, törékeny, de büszke asszony, aki minden reggel nyolc órakor felöltözve, haját divatos fazonra befésülve, finom sminkkel készen áll az előtte álló napra, ami azért is szokatlan, mert hivatalosan vak. 92 évesen elveszítette 70 éves férjét, és meg kellett hozni azt a döntést, hogy otthonba vonul.
Az otthon előcsarnokában több órát várakozott a szobájára, és amikor közölték vele, hogy az elkészült, édesen elmosolyodott. Miközben járókeretével a lift felé manőverezett, részletesen leírták neki, hogy is néz ki az aprócska szoba.
- Imádom! – úgy kiáltott fel, mint egy nyolcéves kislány, aki éppen egy kutyakölyköt kapott ajándékba.
- De Mrs. Jones! Még nem is látta a szobát, egészen eddig csak várakozott!
- Ennek semmi köze ahhoz, hogy láttam-e szobát! A boldogság olyan dolog, amit választhatsz, amit idő előtt eldöntesz. Az, hogy szeretem a szobám, nem attól függ, hogy milyen bútorok vannak benne, vagy hogyan vannak elrendezve. Már eldöntöttem, hogy szeretem. És ezt a döntést meg fogom hozni minden reggel, amikor felkelek.
A Mélység Asszonyai
