Adri immáron 5 éve állt ki a média elé, nem titkolva tovább foltjait és lett a hazai vitiligós társadalom nagykövete. Ügyesen, okosan mondta el, ő hogyan él a foltjaival és senki ne takargassa magát, mert ez az elfogadás. Sokakban ébresztett fényt és reményt ezáltal. Adri azóta már sok helyen szerepelt és milyen érdekes, szép lassan a foltjai is elkezdtek eltűnni. Most Erdős Juci fotóssal fényképeztek egy sorozatot, igen jó hangulatban.
"Számomra nagyon fontos az önelfogadás, melyből az önazonosság is ered. Ezt a fotózást azért élveztem - a zsíros kenyér evészeten kívül -, mert sokszor a nagy önfejlesztésben észre sem vesszük, miként változunk meg, csak hosszú idő elteltével, ahogyan tükörbe nézünk, már nem ugyanaz az Én néz vissza ránk. Adri foltjainak csökkenése pedig kifejezetten jó példa arra, ha az ember befelé figyel, kint is szemmel láthatóvá valik az átváltozás, az új énünk születése" - mondta Juci a közös munkáról.
Széles Adri pedig eképpen mesél:
"Azt hiszem, a vitiligo kampányom alatt nagyon sokat tanultam az emberekről, a vitiligos emberekről, a vitiligoról és magamról is. Szentül meg voltam róla győződve, hogy betegségem minden titkát megismertem már, de óriásit tévedtem! Ez az elmúlt 5 év sok mindenre tanított, főleg magammal kapcsolatban. Amíg minduntalan azon igyekeztem, hogy megismertessem a vitiligot a nagyvilággal, vagy közelebb kerüljek a sorstársakhoz a nekik szervezett programokon, esetleg okosodjak valamelyik külföldi vitiligo konferencián, nem vettem észre, hogy jómagam is egy terápiába csöppentem feladataim által. A sok érdeklődés a téma iránt a médiától; a milliónyi üzenet, amiben a sorstársak élettörténetei voltak; a sok jó együtt töltött vitiligos találkozók; a konferenciákon elhangzott szakmai ismeretek mind mind szélesebbé tették a látókörömet a vitiligoban, és ezzel örökre megváltoztatták az életemet. No és a foltjaimat is. 28 éves koromig azon ügyködtem, hogy a testemen folyton növekő folthalmazt megállítsam és visszafordítsam... Aztán jött egy fordulópont, amolyan megkattanás, és az őrületes utálatomból mániákus szerelem lett a foltajimmal.
A fene sem érti a fentiek játszadozását, minden esetre amíg éveket öltem abba, hogy módszeresen utáljam a testemen lévő foltokat, és valahogyan megszabaduljak tőlük, addig egyre csak sokasodtak, nőttek, jöttek...
Aztán mikor belehabarodtam a különböző csipkemintákba, és egyre több foltot kívántam magamnak, hát eltűntek.
Most itt állok, jóval több mint 50% mínuszban és magam sem értem hogyan történhetett mindez! Kérem vissza a foltjaimat! " A képek csodásak lettek, az üzenet pedig még mindig ugyanaz: tanuljuk meg szeretni önmagunkat!
