Nincs mese, nem kerülhetjük el azt, hogy olykor jobban, olykor kevéssé de ránk telepedjen időnként a rossz érzés vagy félelem. Igyekezzünk persze most a mindennapokat vidáman élni, de nem zárhatjuk ki teljesen a világot. Hoztam egy gyors meditációt nektek, ilyen esetre, amihez mindig nyúlhattok. 

Helyezkedjetek el nyugodtan, aki szeretne, tegyen be valami zenét, de simán, egy sarokba húzódva is megcsinálhatjátok. Hunyjátok le a szemeteket és képzeljétek el, ahogy szép lassan lépdeltek egy virágos mezőn. Ott lesz egy ajtó, amin át kell sétálnotok. Menjetek be rajta. Ragogyó napsütést tapasztaltok, trillázó madarakat. És most vegyetek elő 3 olyan fényképet, amin valami olyan emlék van, ami igazán kedves számotokra. Emlékezzetek ezekre a pillanatokra. Érezzétek át, amit láttok ezeken. Érezzétek, milyen jó élni. Hagyjátok, hogy minden porcikátokat átjárja ez az öröm. Aztán tegyétek vissza a képeket oda, ahonnan vettétek. Köszönjétek meg, hogy ilyen csodás életetek van és most mosolyogva lépjetek át újra, visszafelé a kapun. Lassan, térjetek vissza a jelenbe. 

Ezt a gyakorlatot mindig elővehetitek, ha úgy érzitek.