Bátornak lenni nem egy döntés kérdése. Bátornak lenni alapállás. Természetes, mint ahogy az ember a levegőt teszi.

Amikor viszont te úgy döntöttél, nem leszel bátor, akkor egy döntést hoztál. Cserben hagytál. Csereben hagytál engem. Nem először, nem másodszor. Aki ilyen, az cserbenhagyó tipus. Nagyanyám azt mondaná: rongy ember. Én csak tudom, hogy csak először csalódtam benned. Nem magamban, benned. Másodszorra csalódtam magamban. Mert azt hittem, talán változol, talán lesz máshogy. De nem lett. Ahogy harmadszor sem.

Tudod, aki jó ember, az mindig valahogy azt gondolja, a másik is jobb lesz, mert az isteni rész mindenkiben ott van. Kérdés persze csak, mennyire nyomja el magában. És kérdés az is, te mennyit hazudsz. Magadnak. Magadnak arról, hogy te mindent megteszel. A világért, a többiekért, magadért. Te mindig tükörbe tudsz nézni, hát persze. Mert a végén már elhiszed magad is, amit másnak hazudsz. A tisztességről, emberségről. Nincs gond, ha valamikor éjjel kettőkor leizzadsz, mert olyankor nem tudsz magad elől elbújni és érzed, ez nagyon nincs rendben, majd rájössz. De ismerlek már. Reggel hétre már elfeljted, elnyomod az egészed és ugyanaz leszel, aki vagy. Cserben hagyó. Nekem már nem fáj, mert nem rólam szól. Ez bizony a te történeted. Én csak megláttam az igazi arcodat. A cserbenhagyolásos gázolásét.

Cserben hagyónak lenni a legrosszabb lehet. Egész nap egy szar alakkal kell együtt lenned. Önmagaddal. És ez kegyetlen lehet. 

Én pedig bátor vagyok. Mert kimondom. Magamnak és neked. És nem fogsz erre semmit reagálni. Mert ilyen vagy. Önmagad elől is bujkáló, cserben hagyó. Gyáva.

Illusztráció: német Elle magazin