Addig ismètlődik ugyanaz a minősèg, legyen szò kapcsolatokròl, hìvatàsròl, küldetèsről, Szerelemről, tudati vagy hitbèli igazsàgokròl, sorsfeladatokròl, csalàdi mintàk működèsèről stb., amìg fel nem ismerjük, hogy mi vàlasztjuk mindig ugyanazt, a màr jòl ismertet, a màr megszokottat, mèg akkor is, ha nem jò nekünk, ha tudjuk, hogy ugyanaz lesz a vège, mint az eddigi vàlasztàsainknak.

Ennek a felismerèse az első lèpès ahhoz, hogy merjünk màs minősèget vàlasztani, merjünk màshogy dönteni, mint eddig, merjünk ùj ùtra lèpni, mègha fèlünk is az ismeretlentől.