Felmerül bennem az örök kérdés: Vajon tényleg mindenkit szeretni kell?
Munkámból kifolyólag a tradicionális tanítás szerint, most azt kéne mondanom, hogy igen. De mivel én nem a munkámra esküdtem fel, főleg nem a tradicionális formájára, simán és gátlástalanul be fogom mondani, hogy: Rohadtul nem kell szeretni mindenkit! Egészségtelennek és életellenesnek tartom. Sőt! Azt gondolom ez az egyik legnagyobb hazugság, amivel ütjük magunkat. Egy eszmei hazugság, aminek nincs sem pszichológiai, sem szellemi, sem tudományos megalapozottsága és semmi köze ahhoz sem, hogy szerintem is az egyetlen igaz erő az Univerzumban a szeretet. De a jó szeretet. Nem a hazugsággal belénk táplált, ami miatt nincs önvédelmünk, határaink és valamiféle álszent ködben lebegtet, és a lebegés közben szétmar a lelkifuri, mert azt mondták csak akkor leszek jó ember ha mindenkit szeretek.

Tegyük ezt kicsit a helyére. A szeretet sok összetevős. Vélhetőleg egy vegyi folyamat. Vegyi folyamat amit a benyomások okoznak, amelyek érzeteket váltanak ki. Tehát. Meglátod Juliskát, megérzed az illatát, belerévedsz a szája vonalába és bumm! vegyi fegyverek indulnak el az agyadban. Na már most, Juliska valamire rányomott nálad. Egy emlékre valahonnan. Ma már a tudomány is komolyan kutatja, hogy valójában még az ízeket is azért érezzük, mert egy emlékhez kapcsolódnak. Tehát, ha mondjuk elveszíted az íz érzéked és valahogy előszedik az adott agyi területről az emléked, az íz is visszajön. Durva. De így van.

Szóval a szeretet nagyon személyes. Azok felé van, akikkel van valami közös, valahonnan a tér-időn túlról. Nem tudjuk honnan. Ebből következik, hogy teljesen normális, hogy nem kell mindenkire irányulnia. Más dolog a tisztelet és az együttérzés. Szerintem a legtisztább élet törvény a nem ártás. Ez legyen szent. Sok problémánkat megoldaná.
Viszont ez a szeress mindenkit hazugság nagyon ártalmas. Többnyire nem lehet egészséges, mert benne tart egy magad felé elvárt önhazugságban. Valójában azt a célt szolgálja, hogy magaddal elégedett lehess és rohadt önző cucc. Semmi köze a másikhoz. Erőltetett játszma magad felé mert neked van szükséged rá, hogy jó embernek érezhesd magad. Mert azt mondták ha így teszel, az leszel.

De vajon feltetted valaha is a kérdést magadnak, hogy ezt azért csinálod-e, hogy álszenteskedhes, vagy valóban van közöd a másikhoz?

Nem kell mindenkit szeretni. Nem egészséges. A határok megtartása, az önismeret, ami azt is megengedi, hogy ezt belásd, nagyon sok terhet levesz rólad és az őszinteség önmagunk felé felszabadít. Ebben a szabadságban aztán lehet tisztán látni. Ez a tisztánlátás pedig felold a félelmeid alól.

Barna Berni