Olyan sokszor érzi azt az ember, hogy más kéne, nem ez kéne. Sokáig nem lehet tudni, mi is az, csak ott az érzés, tök idegesÍt a másik... de mi is az benne? Ja, hogy pont az, amit én nem merek elkezdeni, meglépni, megcsinálni, megokoskodni? Az árnyalat rajta, amin nem vennék fel soha... aha, dehogynem! És miért erősebb a félelem, a félelmed, a félemünk? Hol és mikor történt az, hogy ez a láthatatlan valami akkorára nőtt, hogy bekapott, megevett és lefagyasztott? Miért ragaszkodunk jobban hozzá, mint a saját vágyainkhoz és azoknak a valóra váltásához

Fél-elem. Igen, nem vagyok egész elem. Mert valami fogva tart. És mi van, ha úgy döntök, nincs már erre szükségem? Ha tényleg elememben szeretnék lenni? Szükség van akkor még a félelemre? Ugye, nincsen?!