A gyermekem szerint mi a hétvégén Dunakeszegen jártunk. Mondjuk, én inkább Dunavarsánynak mondanám. A Jade Spiriten voltunk, ahová még nem mentünk korábban. Ez olyasmi, mint az Everness. De inkább kisebb, nyugisabb, másabb. Én erre a családias hangulatra vágytam. Nem akartam egyfolytában fotózni, csak lenni akartam, jó emberek között. Voltak is ám. Csendesek, rendesek,  jó fejek. Egy volt csoporttársam asztrozófiáról, Herczeg Zoli barátom, megismertem egy új cseppes műfajt (mandorla), ami kicsit az illóolaj és a bach-virágterápia között van, Rozi meg játszott, játszott és játszott. Szabadfestett, mandalát pingált órákig, játékokon lengedezett, táncolt, én jógáztam kicsit, előadást hallgattam. Végtelenül feltöltő, nyugalmas és szép volt az egész. Hála a szervezőknek, igazi töltődés volt minden perc. Olyan, mintha igazán ölelő karok vennének körül! Köszi, Jade!

Ps: a képeket mind Samsung telefonnal készítettem!