Ezek testek, amelyek teljesen egyediek a tulajdonosaikkal egyetemben és a vágy, a teremtés, a nehézség és a kitartás történetét hordozzák magukban. 
Testek, amelyek képesek megtartani, amikor sírsz.
Testek, melyek nap, mint nap táplálékul, forrásul, útmutatóul szolgáltak a közösségük számára, miközben gondoskodtak a következő generációról is. 
Egymás támaszai voltak a vajúdásnál, dajkálták egymás csecsemőit miközben ellátták kézműves dolgaikat, vizet hordtak, dalokat énekeltek, amikkel az ifjabbakat az istennőről tanították, akikre oly nagyon hasonlítottak.

És ezek a "faragványok" nemcsak egy adott területen voltak fellelhetők.
Mindenhol jelen voltak, ahol az emberiség letelepedett és gyarapodott.
Ami azt jelenti, hogy volt idő, amikor a nő teljes hatalmában és kapacitásában nem szexuális újdonságként vagy elkerülendő, értelmetlen kísértésként volt számon tartva, de az inspiráció, a teremtés, a kapcsolódás és a bátorság megtalálásának forrásaként tekintették.

Ma, a patriarchális társadalom a nő mindenkinek való megfelelését tiszteli és azt is várja el.
Azt követeli meg, hogy a nők törekedjenek arra, hogy olyan formát érjenek el és tartsanak fenn, amely egy minden megéléstől mentes lánykára hasonlít.
Testünknek állandóan ártatlannak, érintetlennek kell kinéznie, egy üres lapnak a férfi számára, hogy az ráírhassa saját történetét. 
Ahelyett, hogy imádnánk a női testek sokféleségét, folyamatosan vizsgáljuk, végül megvetjük, mint soha nem elég jót. 
És minél inkább törekszünk a megfelelésre, annál inkább lemondunk a testünk feletti irányításról. Szóval legyetek komfortosak drága nők minden "hurkátokkal" és ha tovább szökelltek az időben, gazdagabbak lesztek és közelebb kerültök az istennőhöz, aki egykor az emberiség szívéből emelkedett elő.
Ő mindannyiunkban él és régóta vágyik arra, hogy akként lássák és tiszteljék, mint azelőtt.

És te is megérdemled ezt az imádatot!

Aura Weawer