Valahogy bele kéne szeretni a pillanatokba és belélegezni őket.
Abba a pillanatba, amikor egy csepp esőbe beleszorul a Napfény. Abba, amikor megfúj a szél. Abba, amikor a tócsában megláthatjuk az eget.
Az egész annyira banálisnak tűnik a sok aggodalmunk közepén, annyira semmilyennek, de eljön az, amikor ezek mindennél fontosabbá válnak. A haja illata, amikor beül a kocsiba és az izzadságtól pár szál ráragad az arcára. A kismadár a kertben, ami napok óta csak énekel. A rózsák illata.
Ha megtanulnánk beleszeretni a pillanatokba, talán távol kerülne tőlünk az a sok felesleges dolog, amelyek uralják az életünket. Azt hiszem, hogy semmi más nem tudja feloldani a múltat és azok lenyomatait, csak ha megtanulunk a pillanatokért hálát adni, azokért, amelyek most történnek és nem elszalasztani őket.
Ezekben a pillanatokban, amikbe képesek vagyunk beleszeretni, benne van minden szépsèg, amely semmissé teszi a gyűlöletünket, a dühünket, a fájdalmakat.
A szépséggel teszi semmissé.
Azzal, amivel kapcsolatban ott és akkor nincs időnk arra, hogy belevigyünk bármit az elménkből, mert egyenesen a szívünkbe hatol.
Bele kell tudni szeretni a pillanatokba.
Ez az életünk.

Barna Berni