Ó, igen. Holnap különös égi jelenség lesz. Szuperhold, vérhold, teljes holdfogyatkozás és minden ilyesmi, amire címkét aggatunk. Ilyenkor a bulvár hangzatos címekben taglalja, most aztán vége a világnak, jön az armageddon, tartós tejet már ne vegyünk és hosszabb könyvbe már ne kezdjünk. Ezért is írom meg gyorsan, mi is az, ami érdekes. Erős nap lesz, az biztos. De most sem fognak ufók jönni lángszóróval a körúton, ez elég valószínű. Csodás égi jelenség, de most inkább a lelki részét nézzük.

A Vízöntőben járunk már, tehát a szabadság szelét érezzük már. Oroszlán teliholdra ébredünk, ami tehát a saját életünk uralásáról is szól, ami érdekes megélés a hagyjon békén mindenki menni akarok feelinggel együtt. Nincs kizárva, hogy akár egy érzés, akár egy álom formájában megkapod a választ arra, hogyan is tudod igazán a saját életed felett az irányítást átvenni, visszavenni. (Ezt ugye mindenki maga érti...) A nap legfontosabb üzenete, bár néha magamat is unom, annyit leírtam már): az önazonosság. Önazonosnak jelenti ugye nem azt jeleni (hogy óriás egóval mászkálok két méterrel embertársaink felett és az sem, amikor heti három terápiára járok, hogy dolgozzam magamon. Önazonosnak lenni az, hogy szeretem magamat, szer-elmes vagyok magamba és ahogy vagyok, elfogadom magam, tehát nem mások által meghatározva élem az életemet, ismerem magamat. És jönnek a szokásos teliholdas tanácsok: ilyenkor nyugi, ne akadjatok fel senki szélsőséges reakcióján és a magatokén se. Ha lehet, meditáljatok, ne dolgozzátok túl magatokat, csak legyetek. Rávilágít a hétfő arra is, hogyan és hol tudjuk önnön korlátainkat átugrani, vagy legalább átsétálni rajta, nagyobb leesés nélkül. Mert tudjátok, a korlátok olyanok, hogy mi látjuk őket, a valóságban pedig nincsenek is ott. A semmi meg nem korlát, ugye...