Nesze!szer

Székhelyi József: köszönöm!

2018. augusztus 22.

 

 

szekhelyi_jozsef_lenyugozte_image_10196901_16-9_1.jpg

 

Tálentummal születik az ember. A tehetséget nem lehet lájkokkal, influencer iskolákkal, zsákban ugrálós tévéműsorokkal megvenni. Az a különleges adottság, az vagy van... vagy nincs. Székhelyi József ma elment. Nincs olyan az országban, aki nem ismerte volna a hangját, művészetét. Ezt az isteni tehetséget. 

Szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok, mert ismerhettem. A szívembe zárhattam és 5 hosszú és vidám estét tölthettem vele. Nem tudtam, mi az a belső hang, ami az első felkérésre azt mondja: ezt most ne, de áldom az eszemet, hogy hallgattam magamra. Második turnusba kerültem be a Vacsoracsatába, egy csodacsapattal. Lehet, hogy nem hoztunk nagy botrányokat, óriási nézettséget, de estéről estére mély érzésű, igazi szív emberekkel ültem együtt egy vacsoraasztalnál. És ez nekem sokat jelentett.

Székhelyi József pedig maga volt a csoda. Alázatával, zsigerből jövő művészetével, kedvességével. Azt a sóletet, amit nála ettem, Szegeden, máig emlegetem. Roy és én annyit fogyasztottunk ott, hogy utólag hallottam nézőktől vissza: nem hitték, hogy ez a lány ennyit tud enni. Az 5. este nálam volt a vacsora, nyilván a szerkesztők instruáltak, mit és hogyan csináljunk, de egyébként is mindegyikőnknek adott volt az egyénisége, személyisége. Józsi eljátszotta, amit kért a szerki, úgy csinált, mintha felháborodna valamin, de közben a szemével kacsintott felém: tudod, ez csak játék. 

barabas_evinel.jpg

 

Igen, kedves Székhelyi József. Az élet csak egy játék. De köszönöm, hogy sok emberben maradandó nyomot hagytál a játékoddal, szíveddel... és hangoddal. A művészeteddel. Mert a szó is szinte megkopott már. Valahol máshol lesz majd egy új Vacsoracsata és én örülni fogok, ha nem egy perc emberrel kell beszélgetnem, hanem olyannal, akiben tartás, tartalom, érték van. Mert a világnak ebből a részéből vittél magaddal egy darabot. Köszönöm a sóletet, a játékot, a cinkosságot. Nagyon szerettelek.

A következő körben újra koccintunk!

 

vacsicsatavege_1.jpg

 

(A Vacsoracsata az rtl műsorán futott régen, szuper társaim Oláh Ibolya, Barabás Évi és Kohánszky Roy voltak még Székhelyi József mellett.) 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr4914195841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása