Operaénekessel beszélgetni az olyan nagyon feszengős dolognak hangozhat kívülről. Persze egyáltalán nem az, ha Kálnay Zsófi az interjúalany. Aki egyszerre komoly, vicces és céltudatos is. És közben könnyed. Ugyanúgy adott nekem tanácsokat a gyermekem bontakozó zenei képzésére vonatkozólag, mint mesélt arról, milyen kincseket vásárolt egy sóbarlangban, vagy azt, hogyan segített a nagy maestronak tolmácsolni és segíteni a munkájában Győrben, vagy milyen volt először Rost Andreával együtt a színpadon. Egyébként Hamupipőke is volt már. (Csak a lányom meg ne tudja, hogy napközben egy igazi mesehőssel randiztam...)

- Az operettben jöttél, mi most egy kis kávézóban ülünk. Ott próbáltatok? 

- A sevillai borbély operát próbálunk itt, de Győrött adjuk elő újra. Egyébként az Erkel színházban és külső helyszíneket játszunk és turnézunk külföldön, amíg tart az Operaház felújítása. A Hunyadi Lászlóban vagyok most benne ezen kívül. 

• - Mikor kezdtél kb rájönni, hogy a hangoddal kezdened kell valamit?
• - Az igazi igény 15 évesen jött el, aztán a testi érettség után 18-19 körül újra, hogy hangot képezzek némileg magasabb szinten. 10 évesen is annyit énekeltem már, hogy a szomszéd néni is azt mondta: operaénekesnő hangom van. De egyébként klasszikus gimnáziumot végeztem, szóval nem konzis voltam, ahogy gondolhatnád. Innen felvételiztem a Zeneakadémiára. Harmadszorra sem vettek fel. Elmentem Szegedre felvételizni. És ott rögtön bekerültem. Maximális pontszámmal. Fél év után kaptam már szerepet is. Dobó Kata mellett énekeltem a Stuart Máriában. Életem első színházi tapasztalata azért nem volt egyszerű, rögtön a legmélyebb víz jött.
• - Miért nem vettek fel szerinted a Zeneakadémiára?
• - A Zeneakadémián mindig izgultam. Talán ezért sem vettek fel. Nem lehetett tudni, a hangommal van-e gond,vagy sem. Le kellett vennem a cipőmet, annyira remegett a lábam. Azóta ez a kabalám, ha úgy érzem, hogy koncert előtt kell valami oldás, mezítláb megyek be. A hosszú ruha alatt ez nem látszik, de ezt a titkomat most megosztottam veled.
• - Milyen volt a suli?
• - A leggyönyörűbb éveim voltak. Végre beszélgethettem azokkal, akiket ugyanazok érdekli, mint engem. Feloldódtam rendesen és a Szegedi színházban is dolgoztam, Juronics Tamással is többek között. 4 évvel a felvételem után már a Hamupipőke címszerepét énekeltem, utána pedig az Operaházban léptem fel. Szóval, iszonyatosan begyorsult minden, azóta is csak kapkodom a fejemet.
• - Az Operaházba hogy kerültél?
• - Előénekeltem. Hivatalos jelentkezést küldtem el. Az énektanáromnak szóltam, hogy szeretnék... ekkor voltam harmadikos. Temesi Mária hitte is, meg nem is, de mondta, próbáljam meg.. és behívtak. Meghallgattak. Aztán visszahívtak a második fordulóra is. És akkor megérkezett a Sevillai borbély főszerepének felkérése. Ehhez azért hozzátartozik persze, hogy közben megnyertem a Simándy József versenyt és sok-sok különdíjat kaptam. Ez mutatta, hogy versenyhelyzetben is be lehet dobni engem, már fiatalon
• - Mennyire más az Operaház közege, mint Szeged volt?
• - Kevesen vagyunk a szakmában, szóval mindenki ismert mindenkit. Sokukkal dolgoztam már, akikkel most is most is,. Tehát ugyanolyan a hangulat. 
• - Hogy kell elképzelni egy opaeraénekesnő egy napját?
• - Na képzeld, én már eleve arra ébredek, hogy az agyam tanulja a szerepet.. Tehát álmodom vele és fejben is folyton dolgozom, éneklek. A napi rutint a próbatábla határozza meg a számomra. Ezek keretén belül libikókáznak a napjaim. A színház mindig rendelkezik velem, akivel épp munkakapcsolatban vagyok. Egy-két kilót én is fogyok esténként, ha éneklek. Fizikailag a játék is égeti a kalóriákat rendesen, a jelmezben is izzadok persze. Tudom, hogy pótolni kell az ásványi anyagokat, vitaminokat. Enni kell és semmiféleképpen nem kell a széndhidrátot a fehérjétől elkülönítve, itt bizony kell a kalória. És aludni kell sokat. Türelem kell. Várni, míg megnyugszik az ember. Most kezd kialakulni a rutinom. Sokkal jobban kezdek az egészségemre is figyelni. Meg persze ezáltal a hangomra, hogy ne fáradjak, fáradjon el. 
• - A te szüleid hogyan viszonyultak ahhoz, hogy énekelni szeretnél?
• - Nálunk egyáltalán nincs művész a családban. Gyerekként már jártunk az Operába, de mint kiderült, ez csak az én kedvemért volt. A nagypapámmal mentünk, de Anyunak olyan sok kedve azért nem volt. 10 éves koromtól a fülembe mászott a zene. Folyton énekeltem. De csak a családnak. Ment a lemez bent. Tehát nem tudok egy éles határvonalat mondani, hogy egy kedd reggel azt mondtam: énekelni fogok. Mert mindig énekeltem. Persze, a szüleim féltek tőle, hogy hogy kell ezt csinálni, mert nem volt példánk, hogy milyen egy életút így, operaénekesként. A bátyám hajóskapitány lett, a nővérem is más utat választott. Szóval sejted, hogy közöm nem volt itt semmihez. Anyuék persze rögtön megnéztek, ahogy debütáltam. Azóta Anyu valahogy szívesebbn jár az Operába.
• - Más ez a világ, mint ahogy gondoltad?
• - Igen, persze. Sokat kellett tapasztalnom. Hamar szembesültem azzal, hogy azt kell tudnom, amire felkértek. Ott gyorsabban halad a pályám, mint ahol az iskolában tartunk. Strauszig nem jutottam el az egyetemen, de Kocsis Zoltánnal már énekeltem a Müpában Strausz bemutatót. Ha elvállaltam, szeretni kell - ezt Kocsis Zoltán mondta egyszer és a mantrám lett. Brüsszelben voltunk most, olykor eszembe jutott ez a mondat, hisz Ligeti rekviemet énekeltünk. Az pedig nem olyan egyszerű azért. 
• - Sokat jártál már a világban, annak ellenére, hogy nagyon fiatal vagy a pályán.
• - Kínában koncertturnén vettem részt például. Nagyon kemény tapasztalat volt. Nehéz. Egy gitáművésszel mentünk, teljes zenetörténetet átívelő műsor volt. Önmagam képviselését kellett megtanulnom, a helyzetek kezeléséből kaptam leckét, problémamegoldásból. Amikor például ott állsz egy előre leegyeztetett turné állomáson és kiderült, nincs zongora a koncertteremben. Gyakorlatilag ez csak az egész műsorhoz kellett volna. 
• De az Operaházzal jártam már Japánban is például.  
• - A nyereményt mire fordítanád?
• - Folyamatosan dolgozom, ezért nem tudok külföldi versenyekre kell járni. Mert én ugye akkor keresek pénzt, ha éneklek. Ha pedig nem vagyok, nincs bevétel. És az itthoni sikereim után megszületett bennem a vágy, hogy a világ legnagyobb színpadain is énekelhessek.fantasztikusak. De kipróbálnám magam máshol is. Mivel 35 éves korig lehet megközelítőleg versenyezni, így azért nincs olyan sok időm. Olyan fantasztikus lehetőségeket kaptam a pályám során, amelyekről álmodni sem mertem. Ezért kipróbálnám a további lépcsőfokokat is.