Amikor egy ajtó kinyílik előtted, az annyit jelent, hogy az időpillanat minősége tartalmazza egy küszöb átlépésének a lehetőségét. Valami megváltozhat, ha te is megteszed a saját lépésedet. Ami persze nem mindig könnyű. Mert többnyire nem látszik világosan, mi vár az ajtó mögött. Bizonyos mértékig az ismeretlenbe, a ködbe, a semmibe kell lépni ilyenkor. Ettől pedig mindannyian félünk.

Az ajtók időnként látványosak és egyértelműek (mint a bungee jumping esetében), legtöbbször azonban diszkréten, halványan derengenek fel egy különös megérzés, egy halk hívás, egy váratlan kíváncsiság, egy érlelődő döntés formájában, ilyesfajta belső hangok kíséretében: „Lehet, hogy őt fel kéne hívnom… Talán itt az ideje, hogy ebből kilépjek… Ebbe most bele kéne vágnom, lesz, ami lesz… Megmutatom magam, úgy, ahogy vagyok, a többit meglátjuk…”

Varázslás

Egy régi történet szerint megkérdezték az indián varázslót a tökéletes élet legegyszerűbb titkáról, s ezt a választ kapták: „Három dolgot kell tudni csupán, és azok sorrendjére ügyelni. Először tájékozódni, utána dönteni, majd pedig cselekedni. Ha bármelyik kimarad vagy elégtelen, esetleg a sorrend cserélődik fel, az bizony bonyodalmakhoz fog vezetni.”

Döntés

És valóban, ki ne ismerne olyan embert, aki a végtelenségig tájékozódik, a döntéseket azonban elodázza, a cselekvésben elgyengül és megint új szempontokat hord össze. Vagy olyat, aki elhamarkodottan cselekszik, megalapozatlan és ingatag döntései nyomán. És olyat is, aki egyáltalán nem tud dönteni.

Ajtók

– Van, hogy nem is vesszük észre őket. Amikor elhisszük, hogy ránk már nem várnak meglepetések, az élet szürke és sivár, a lehetőségek mindig valahol máshol kopogtatnak.

– Van, amikor észrevesszük az ajtót, de lebeszéljük magunkat arról, hogy megközelítsük, meggyőzzük magunkat, hogy „járt utat a járatlanért...”.

– Amikor abban a hitben vagyunk, hogy nincs szükségünk új kalandokra, mert épp minden rendben van körülöttünk, nincs időnk és energiánk átélni az élet lehetőségeinek gazdagságát, mert épp egy „ügyet” hajtunk.

– Van, hogy észrevesszük az ajtót, oda is lépünk, be is nézünk, majd sarkon fordulunk, nem érezzük késznek magunkat arra, hogy valami megváltozzon. A félelem erősebb, mint a kalandvágy, lebénít az új lehetőségek távlata.

Ha jó ajtót választasz, becsukódik mögötted

És persze van, hogy belépünk. Aztán vagy vissza lehet csinálni, vagy nem. Úgy tapasztaltam, az igazán komoly, a meghatározó jelentőségű ajtók azonnal becsapódnak mögöttünk. Életünk folyamán sok-sok ajtón beléptünk. Ennek köszönhetjük, hogy van történetünk, hogy vannak élményeink, hogy megtanultunk ezt-azt... hogy vagyunk valakik.

Érdemes tehát szeretettel gondolnunk mindazon kedves ajtókra, melyek felbukkanni készülődnek életünk most következő szakaszában. Figyeljük őket még éberebben, mint eddig. És készüljünk rá a szívünkben, hogy majd legyen bátorságunk belépni, ha ott a pillanat.

Dr. Buda László: wmn.hu