Amikor sajnálsz bárkit is, éppen megítéled, de legjobb esetben is összehasonlítod a helyzetét valamivel vagy valakivel. Valaki máséval, vagy egy ideálisnak vélt képpel, amit te annak tartasz, amit te kreáltál, ami kizárólag a te nézőpontodat tükrözi. A sajnálatban fix nézőpont van, hogy minek/kinek hogyan kellene működnie, mit kellene tennie vagy nem tennie, mit vagy kit kellene választania vagy nem választania. A sajnálatban nincs megengedés.

Amikor sajnálsz valakit, épp lenézed őt

Igen, mert felsőbbrendűnek tartod magadat, és azt hiszed, hogy te jobban tudod, mire van szüksége. Nem foszthatsz meg senkit a tapasztalástól, a felelősségvállalástól, és attól hogy „hibázzon”. Ami sosem hiba, de mindent magunknak kell átélnünk. Soha nem hibáztál semmiben, de a választásaid következményeiért vállalt felelősség megtapasztalása során formálódsz, fejlődsz és formálódik, változik a világod is. Csak amit átélsz, az a tiéd. Amit másnak hagysz átélni, az lesz az övé.

A sajnálatoddal megfosztod az erejétől

Az Erő vállalása és megtapasztalása kulcsfontosságú. Nőknek, de a Férfiaknak különösen. Beleállni abba, akik vagyunk és megélni, hogy KÉPES VAGYOK RÁ. Hajlandósággal a kockáztatásra, a mindent elbukásra, felülkerekedni a félelmeken, vállalni a bizonytalanságot és tapasztalni, hogy ha ezt túléltem, jöhet már bármi, megbirkózom azzal is. A sajnálatoddal azonban erőtlennek állítod be a másikat, és úgy tűnteted fel, mint aki képtelen választásokat hozni és a választásaiért a felelősséget vállalni.

A sajnálat sokszor kivetítés

Valójában nem is biztos, hogy a másikat sajnálod, lehet, hogy saját magadat. Saját magadat sajnálod, mert te nem merted, tudtad, akartad meglépni azt, amit a másik igen. Nem merted vállalni a kockázatot, tapasztalni az Erődet, és a félelmeid kivetítéseivel a másikat befolyásolod. Tudat alatt az működik benned, hogy ha neked nem sikerült – hasonló helyzetben – a másiknak sem sikerülhet. Azonban ezt nem tudhatod.

Hörömpő Andrea ( az írás folytatása ITT)