Miért múlik el a szerelem? Miért tűrjük a megaláztatást, a boldogtalanságot, a hideg ágyat és szívet? Miért tűrjük, hogy a szüleink a szeretetre hivatkozva megkeserítsék az életünket? Miért nem egyezünk ki mi, nők és ti, férfiak? Az összes kérdésre a válasz ugyanaz: mert ez a szokás.
A dolgok a látszat ellenére, lényegüket tekintve nem változtak. Pénzért, vagyonért házasodni ma is szokás. Apádat tisztelni próbálod, bár részegen a szemed előtt ütötte anyádat, és te a mai napig a bántalmazó férfiakra gerjedsz. Benne maradni a kínban, és tűrni a végtelenségig ma is ildomos. Ez a szokás. Ha nem jó otthon, titkon szökni szeretőhöz ma is szokás. Saját frusztrációink okán a gyereket alázni ma is szokás. És még sorolhatnám, bármeddig. Bennünk alig változtak a dolgok, fájdalmasan kevéssé van merszünk nekimenni saját magunknak, a neveltetésünknek, a tudat alatti sérüléseinknek.
De hát ki az, aki oda mer állni holnap a bántalmazó apja elé, és azt mondani: nem tudlak tisztelni, mert nincs miért tisztelnem téged! Mikor merjük belátni, hogy nem kell mindenáron tisztelni valakit? A bátorság lenne a mi igazi megoldásunk. Bátorság önmagunk felfedezéséhez, a családi és társadalmi sémák lebontásához. Sajnos csak keveseknek sikerül nem mások igényeihez igazítani a sajátjukat, s nem a szüleik be nem teljesült vágyait követve a maguk igaz útját járni. Az élet nem egy túlélendő feladat, hanem egy könnyed és boldogságot hozó csoda. 
Szenvedünk attól, hogy nincsenek normális kapcsolataink, vagy elmúlnak, gyűlöletté válnak. Gyötrődünk, hogy miért vadultunk el mi, nők, és a férfi miért nem támasz többé? Hogy mi van az új generációkkal, akik érzelmileg már most kiégtek? Hogy miért vagyunk mi is ennyire kiégve? Azért, mert függők vagyunk. Mert mindenki függ valamitől. Mert a társadalom nem is nézi jó szemmel azokat, akik felébredtek. Azok, akiknek a mintáik jelentik a biztonság érzését, még ha belepusztulnak is, tartani fogják a korlátokat, és összezárnak, mert a világban a legnagyobb félelmet nem a gazdaság összeomlása jelenti, hanem az, hogy a belső légvárak, a szokás- és hitrendszerek dőlnek le. Az egyetlen lehetőséged arra, hogy valóban újjászüless, ha leszámolsz a képzeteiddel igazi éned felfedezése közben. Ha ezt megléped, olyan leszel, mint egy csecsemő. Újra kell tanulnod mindent. Kiderül majd, mennyire nehéz nem egy felépített kép mentén megalkotni magad, hanem lépésről lépésre saját körvonalakat rajzolni.

Barna Berni