„ … a komfortzóna az a helyzet, amit megszoktál, és amit megtanultál kezelni nullától kb. hat-hét éves korodig. Bármi legyen is az.
Ha feltétel nélkül szerettek és dicsértek, akkor az. Ha vertek, akkor az. Ha elhanyagoltak, akkor az. Ha szeretetlenségben, ridegségben nőttél fel, akkor az.
Fontos ,hogy megértsd, a komfortzónának a komforthoz semmi köze. Egyszerű megszokásról van szó, mely lehetővé teszi azt, hogy megtanulj egy adott helyzetet kezelni, bármi legyen is az. Vagyis ez a válaszod a külvilágodra. Ezen körülmények válaszreakciókat váltanak ki belőled: beidegződött viselkedési és gondolati sémákat, lelki önvédelmi és túlélési taktikákat, érzelmi blokkokat, stb. Csupa jó dolog. Szóval valószínűleg ilyenek vannak a tarisznyádban.
Szerintem a kutya ott van elásva, hogy a tudatalattink úgy működik, hogy mindig a „beprogramozott” pályán maradjunk. Úgy irányítja szavainkat, gondolatainkat, választásainkat és cselekedeteinket, hogy valahogy mindig visszakerüljünk a komfortzónánkba. …
Persze úgy is dönthetünk, hogy nincs kedvünk, bátorságunk vagy energiánk az árral szemben úszni és inkább hagyjuk magunkat sodortatni egészen addig, amíg a lelki, sok esetben fizikai kimerüléstől el nem süllyedünk. …

Fert Mónika