Carolyn Myss mesél egy történetet egy bennszülött törzsről, ahol az volt a szokás, hogy ha valakit valamilyen trauma, méltánytalanság, bántalom vagy baleset ért, összejöttek a tűz körül, és mindannyian figyelmesen meghallgatták, ahogy ezt a sértett elmesélte. Időt szántak rá, hogy nyugodtan, háborítatlanul kipanaszkodhassa magát. És ha valamikor később úgy érezte, még mindig fáj, újra meghallgatták. És ha valamikor később úgy érezte, még mindig fáj, harmadszor is meghallgatták. De többször nem! Ez a törzs tudott valamit arról, hogy milyen romboló hatása van annak, ha egy történet túl hosszú ideig kering valakiben. Hagyták és bátorították a panaszkodást, de lehetetlenné tették a folyamatos panaszkodást, az áldozatszerepbe való beleköltözést, a nehéz élettörténet mögé rejtőzést. Saját munkámban is azt vettem észre, hogy amikor valaki mélyen megérti és megérzi, hogy bárminek, ami vele történt (vagy ami nem történt, és hiányzott), addig van hatása a jelen pillanatra, amíg ezt a sztorit tudatosan vagy tudattalanul energiával táplálja, akkor gyakran villámcsapásszerűen éri ez a felismerés. Aki megtalálja a módját, hogy ezt a felismerést a gyakorlatba ültesse, és egész lényével, testével, szívével elfogadja, az elkezd gyógyulni.

Dr. Buda László