Az autósport, ezen belül a rallye, egy tipikus férfias sport. A sportág 1979 óta íródóvilágbajnoki történetében még soha sem avattak női bajnokot, de még női navigátor semért fel soha a csúcsra. Legközelebb egy francia hölgy, bizonyos Michèle Mouton járt az áhított sikerhez, hisz navigátorával, az olasz Fabrizia Ponssal 1982-ben másodikként végeztek az éves értékelésben, sőt Mouton és Pons az egyetlenek, akik futamot tudtaknyerni a legmagasabb szinten. A Magyar Rallye Bajnokságban az elmúlt másfél évtizedben egyre több és több női versenyző bukkan fel az élmezőnyben, igaz az összeshölgy a jobb oldalon, navigátorként vállal szerepet egy-egy páros életében, ráadásul teszik ezt sikeresen, hisz 2016-ban az Országos Rallye Bajnokság, az ORB első 20 párosa között 4 női navigátort is találunk.

Adódik a kérdés, hogy egy törékeny nőt (ha-ha - a szerk!), mi visz rá arra, hogy 200 km/h-val száguldozzon a fák között úttalan utakon, akár negyven fokban, vagy szakadó esőben? Mi a vonzó egy csaj számára egy durrogó, csattogó, igen csak kényelmetlen versenyautóban és egyáltalán mi visz rá arra valakit, hogy kereket cseréljen egy poros, saras, másfél tonnás versenyautón, vagy miért koszolja össze a kezét egy olajos alkatrésszel csak azért, hogy utána a társával folytatni tudják az adott futamot? Ezekre a kérdésekre keressük a választ három női navigátorral, akik már hosszú évek óta versenyeznek a legmagasabb hazai és külföldi szinteken.

A három beszélgető partnerünk Farnadi Ágnes, Kissné Varga Zsuzsanna és Nyírfás Julianna . Ági angol nyelv és irodalom tanár, művelődésszervező és újságíró, Zsuzsa közgazdász, míg Julianna az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán végzett, illetve van egy kozmetikusszakmája is. Ági 2008-ban, Zsuzsa 2011-ben, míg Julianna 2003-ban kezdett versenyezni.

„22 évesen, elég későn kerültem bele ebbe az egészbe, az egyik ismerősöm mutatott be Osváth Péternek, a későbbi páromnak és pilótámnak. A születésnapom alkalmából beprotezsáltak Peti mellé egy próbakör erejére. A magánéletben egymásra találtunk, de ezt követően majd négy évembe telt, mire rávettem Petit, hogy engedjen engem is versenyezni. Először amatőr futamokon, egy másik pilóta mellett, majd rá egy évre már ORB-ben indultunk egy Mitsubishivel. Ez pedig azóta is tart.” Vág rögtön a közepébe Farnadi Ágnes.

„Én úgy kerültem közel a rallye-hoz - veszi át a szót Kissné Varga Zsuzsa -, hogy a párom, Lackó már gokartozott, majd rallycross-ozot, mikor mi megismerkedtünk, aztán egy-két évre rá jött az a gondolata, hogy ő ralizni szeretne. A rallyecross-ban nem ült mellette senki, araliban pedig kellett mellé egy navigátor és én nagyon szerettem volna beülni mellé. Ő először ellenezte a dolgot, de én addigra már annyira beleéltem magam, hogy, mondtam, hogy keresek valaki mást, aki mellé beülhetek navigálni. Lackó látva az elszántságomat engedett ésazóta is együtt élvezzük a versenyzés örömeit.”

Nyírfás Juli is a párkapcsolata révén került közelebbi kapcsolatba a rallye-val.

„A volt párom autóversenyzett és én elkísértem néhány versenyre, majd úgy adódott, hogy az egyik versenyen a navigátora sajnos nem tudott részt venni és ez pont a pályabejárás előtti napon derült ki. Gyakorlatilag volt egy napom megnézni, mikor megy vonat Szombathelyre, másnap reggel leutazni és elkezdeni egy pályabejárást. Nekem persze fogalmam sem volt,hogy hogyan kell egyáltalán navigálni, mi történik az autóban. Valahogy így kezdődött el az egész, aminek mondjuk happy end lett a vége, mert célba értünk és még díjat is kaptunk.Tehát a lányok a párjaik révén kerültek be a rali vérkeringésébe, de ahhoz, hogy ott is maradhassanak, nagyon komoly teljesítményre volt, illetve van szükségük, hisz ez egy kőkemény sport, ahol hatalmas a sebesség és elég egyetlen apró hiba, akár a pilóta, akár a navigátor részéről és rögtön egy árok mélyén, vagy a fák között találhatják magukat. Ők hitetlen nagy munkát végeznek, mert azon túl, hogy időben és pontosan visszaadják az itinerben szereplő információkat, ami alapján a pilóta megpróbálja a lehető leggyorsabban teljesíteni az adott gyorsasági szakaszt, rengeteg a versenyzéssel járó egyéb feladatot is el kell végezniük. Számolják az etap időt, hogy időben átérjenek az egyik gyorsaságiról a másikra, illetve követik az etap itinert, ami alapján eljutnak az egyik szakaszcéljától a következő rajtjáig. A szállásfoglalás, a szervizterv készítése - hogy a szerelő csapat tagjai mindig időben ott legyenek a tankoló zónáknál, illetve, hogy tudják, merre vezetnek a

szervizútvonalak, ki, mikor, hol legyen és mi az adott feladata -, de még az üzemanyag

fogyasztás kalkulálása is a navigátorok feladata.

„Mikor bekerülsz egy ilyen közegbe újonc navigátorként, akkor eleve meg kell felelni. Ugyanazokat a feladatokat kell tudnunk ellátni, mint egy férfi navigátornak, de ez önmagában még nem biztos, hogy érdem, mert, valami pluszt biztos hozni kell ahhoz, hogy el is ismerjenek. Talán a mi esetünkben ezt a pluszt a női tulajdonságok jelentik, mert bennünk dolgozik egyanyai ösztön. Ha látod a pilótádat elkeseredni, érzed, hogy rossz passzban van, akkor sokkal jobban tudunk vigasztalni, sokkal nagyobb bennünk az empátia. Nekem eddig az a tapasztalatom, hogy a fiúk is jobban megnyílnak nekünk, hiszen nálunk nem érzik azt, hogy kemény férfiként kell viselkedni, mint egy fiú navigátortárssal.” Jegyzi meg Ági, majd Juli veszi át a szót:

„Én azt szoktam mondani, hogy nem csak navigátorok vagyunk, hanem egyben barátok,haverok, pszichológusok és anyák egy személyben. Az is vitathatatlanul a nő navigátorok mellett szól, hogy több dologra tudunk egy időben figyelni, illetve van egy női megérzésünk is, hogy adott szituációban rá tudunk érezni dolgokra.”

A súly mindig központi kérdés volt az autósportban. A nők előnyben vannak azzal, hogy a testfelépítésükből adódóan könnyebbek, mint a férfi navigátorok, de épp ezért a szervezetük érzékenyebben reagál a különböző fizikai behatásokra, ami az autóban ülve éri őket, mint például az ugratókról történő leérkezések. Egy navigátor esetében egyébként is komoly teher hárul a nyakra és a derékra. A lányok ezért külön edzésekkel készülnek egy-egy versenyre, hogy megfelelően teljesítsenek akár extrém körülmények között is.

„A kolléganőim szokták mondani odabent a munkahelyemen, hogy nyáron megint felszaladt rájuk pár kiló, én meg ilyenkor azért panaszkodom, mert vissza kell híznom 2-3 kilót. Mondja Zsuzsa. Mindig megkérdezik, hogy mit csináltam? A válasz egyszerű, ralin indultam. Szóval, aki fogyózni akar, annak ajánlom, hogy induljon el egy versenyen, mert minimum 2-3 kg-t le fog fogyni az adott hétvégén. Persze a viccet félretéve, ez egy komoly dolog, nagy figyelmet fordítunk arra, hogy, meglegyen a megfelelő folyadékbevitel, de sokszor már pályabejárások is olyan szűkösek, hogy egyszerűen nincs idő megállni normálisan ebédelni és nyilván ott van az izgalom is. Ráadásul egy nyári verseny alkalmával 60 o C fok is lehet a versenyautóban, ami felér egy rögtönzött szaunával.”

Az köztudott tény, hogy egy női táskában rengeteg minden elfér, de mi a helyzet egy női navigátor táskával? Mint kiderült, az itiner és a versenyautó papírjai mellett pár szerszám, tollak és egy csoki, vagy ásványvíz kap helyet, de azért extra tartozékként ott van egy fésű, egy csomag papír zsebkendő és a nedves törlőkendő, ami kifejezetten jól jön, ha egy kerékcsere után a pilóta és a navigátor meg akar szabadulni a kezére rakódott kosztól.A három hölgy közül Farnadi Ágnesnek a legrövidebb a haja, ezért ahogy a devecseri navigátor fogalmaz, talán ő bajlódik a legkevesebbet a hajkoronájával.

„A parfüm az egyetlen, amiről nem vagyok hajlandó lemondani, még versenyen sem. Azt az alap sminket, amit a hétköznapokban is használok, a futamok ideje alatt is felteszem, de azt tartom, ha a maszkot lehúzod, akkor a sminket is szétkened, úgyhogy ezzel fölösleges órákat eltölteni reggel. A körömlakkot, egész pontosan a géllakkot pedig azért vezettem be, mert ápol és eltakarja azt a rengeteg mennyiségű olajat és koszt, amit sikerül összeszednem.”

„A géllakot én is díjazom és még sosem tört le kerékcsere alkalmával. Veszi át a szót Zsuzsa. A reggeli készülődésnél képes vagyok korábban felkelni azért, hogy egy kis egyszerű, alapsminket magamra tegyek és természetesen a hajamat is megigazítom. Lackó sokszor mondja,hogy versenyezni megyünk, ki fogja nézni? Igaza van, mert felteszem a sisakot és az első gyorsasági végére az már el is nyomja a hajamat, tehát már koránt sem úgy áll, ahogy reggel bajlódtam vele, de én így szeretek elindulni, hogy az a reggeli készülődés meglegyen.”

„A fésű nálam is kötelező tartozék és a hajgumi, ezek biztos, hogy ott vannak a táskában, folytatja a beszélgetést Julianna. Mindig van nálam krém, mert borzalmasan kiszárad az arcom, Murvás versenyen természetesen rajt előtt letörlöm, mert a por miatt dezertőrnek néznének. A szereléshez van nálam egy rózsaszín gumikesztyű, amit a páromtól kaptam. Persze van normális kesztyű is a kerékcserére, de azért mégiscsak legyen valami rózsaszín is. Én is rettenetesen háklis vagyok arra, ha nem olyan állapotban van a hajam, mint ahogy azt látni szeretném. A versenyek alkalmával minden este megmosom, hogy legalább maga az érzés legyen jó, ha nem is tart sokáig, de ahogy Zsuzsi is említette, egyszerűen muszáj saját magunk miatt nőnek maradni ebben a sportban.”

A beszélgetés végén konklúzióként azt megállapíthatjuk, hogy egy nő egy versenyautóban is nő marad, de ebben a sportban el kell tekintenünk attól, hogy kinek milyen a neme, mert a rallye-ban ez egy abszolút indifferens dolog, hisz a versenyen csak a teljesítmény, az alázat és az odaadás számít és nem az, hogy ki milyen kromoszómákkal születik. Ha a kedves olvasó érdeklődését felkeltette a cikk a rallyesport iránt, akkor érdemes beszerezni a 2016-os Rallye Évkönyvet, amiben a mostani íráshoz hasonló érdekes anyagok és rengeteg nagyszerű fotó mutatja be a Magyar Bajokság idei történéseit és szeplőit, a versenyautóktól kezdve a pilótákon át egészen a navigátorokig.