Mitől változhat a tudatosságunk?
– A minket érő külső és belső hatásoktól.
Mint említettem, abban a pillanatban, hogy fájdalmas krízishelyzetet élünk át, tudatosságunk összeszűkül, és univerzumunk mérete csökken. Minél több fájdalom ér minket, univerzumunk annál kisebbre zsugorodik.
Ha a változások rendszerint szenvedés árán mennek végbe életünkben, akkor egy idő után nem tudunk annyira regenerálódni, hogy univerzumunk újra kitáguljon. Sőt, egyre jobban összeszűkül, végül határa a test határáig húzódik vissza, azaz tudatosságunk már csak a saját testünkre terjed ki. Ilyenkor tévesen a testünkkel azonosítjuk magunkat, ami azzal jár, hogy felelősségérzetünk is csak a testünkre terjed ki, és nem érzékeljük a külvilágot.

Ha nincs valamilyen módszerünk arra, hogy tudatosságunkat ismét ki tudjuk tágítani, akkor egyre szorongóbbá, önzőbbé válunk, attól félünk, hogy még több baj ér minket, és elkezdünk védekezni.
Ma ez már nem úgy történik, hogy felsőbb erők segítségét kérjük, hanem megpróbálunk biztonsági óvintézkedéseket tenni, vagy kizárni mindent, ami veszélyes lehet. Például nem állunk szóba idegenekkel, magas kerítést húzunk a házunk köré, vagy mobiltelefonon ellenőrizzük gyermekünket a nap minden órájában.

Ám minél jobban védekezünk, annál kevésbé ismerjük meg a többi embert, és annál távolabb kerülünk az egymással való akadálytalan összekapcsolódástól, ami a lélek eredeti állapota.

Az elszigeteltség egyik következménye, hogy merevvé válunk, és így a további változások még fájdalmasabbak lesznek.
Ha pedig védekezünk a külső hatások, az új események és élmények, valamint a többi ember ellen, akkor megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől is, hogy új ötletek, információk és segítőkész emberek találjanak meg minket.

Aki tágabban tudja tartani a tudatosságát, vagyis az univerzuma nincs összerándulva, több dologgal találkozik, így könnyebben megtalálja a kiutat, a segítséget, amikor krízishelyzetbe kerül. Ha például egy jelentős anyagi kár éri és nem tudja tovább fizetni a hiteleit, akkor nagyobb eséllyel találkozik azzal, aki elmondja neki, hogyan ütemezze át hitelét.
Ez persze úgy tűnhet, hogy őt az égiek támogatják, de valójában arról van szó, hogy akinek elég nagy a tudatossága, az jobban a jelenben van, ezáltal képes kikormányozni magát egy-egy nehéz élethelyzetből.
Sőt, aki képes megérteni a kozmikus törvényeket, és vállalja a felelősséget élete történéseiért, akkor azt is átlátja, hogy mielőtt kár érte, ő maga hozott létre olyan diszharmonikus energetikai mintázatot, aminek egyenes következménye volt a veszteség. Így ahelyett, hogy a külvilágot okolná, folyamatosan tisztán tartja az univerzumát azoktól a hibáktól, amelyek később hasonló kríziseket, problémákat teremthetnek.

Milyen hibák fordulhatnak elő?
– Főként a helytelen cselekedeteink energia lenyomatai.
A Földön igazi hibának a gondolatvilágunkból kikerülő valós tettek számítanak.
Az ártó gondolatokkal csupán saját magunkat mérgezzük, mert általuk rossz tudatállapotba kerülünk, viszont másoknak nem tudunk ártani velük.
Tehát sosem a gondolatok okozzák a karmikus visszahatásokat, hanem a valóban az elkövetett tettek. Ezekkel azonban nagyon nehéz szembe nézni, hiszen önmagunk számára megemészthetetlen, hogy becstelenek, erőszakosak, vagy hazugok voltunk.
Mindannyian szeretünk pozitív képet kialakítani magunkról, ezért a hibáinkat elássuk a tudatunk legmélyére. S mivel a figyelmünk nagy része a hibák elrejtésére irányul, ezért a megcsappant figyelemmel arányosan a tudatosságunk is csökken.

Egedi-Kovács Melind: Szembesülés saját univerzumunkkal (interjú részlet)