Viharban csak az a fa marad állva, amelynek mélyek és erősek a gyökerei. De vigyázz! Az ember gyökerei nem a földben vannak, hanem fönt, az égben! A jövőjében. A te igazi gyökered nem az apukád, az anyukád, nem a család, amelyben születtél, nem is a föld, amelyen élsz, hanem az, ha tudod, KIÉRT és MIÉRT élsz! Ha van életcélod! Ha szeretsz valakit, akiért érdemes élni: az a gyökered.

A remény a legerősebb gyökér. És az, hogy valamit még tenned kell magaddal, másokkal! Ha hív egy belső hang: Állj föl! Szükségem van rád! Sok embert megmentett a szeretet. És az, ha fölismerte élete értelmét. Az ilyen a viharban állva marad. Vagy elesik ugyan, de föláll! Biztos, hogy föláll, mert tartják fölülről a gyökerei! Egész biztosan tapasztaltad ezt már.

Müller Péter