Lecke öt pontban a kanadai vadlibáktól
Tény:
A vadlibák csoportosan, V-alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71 százalékkal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mint ha csak egyetlen pár repülne együtt.
Lecke:
Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkát, sokkal gyorsabban és könnyebben érjük el a célt.
Tény:
Ha egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.
Lecke:
Ha van annyi eszünk, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel, a közös cél érdekében.
Tény:
Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.
Lecke:
A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni, vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.
Tény:
Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben biztassák.
Lecke:
A közösség nem létezhet a szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.
Tény:
Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, amíg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben, olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.
Lecke:
Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.
De Roth László
