Látom a lelked ragyogását is. A fényt, ami kigyúlt benned egy-egy szeretetteli pillanatban. Támogattál másokat, öleltél és adtál. Meghallgattad embertársaidat, segítséget nyújtottál akkor is, amikor nem kérték. Áldozatot hoztál egy önmagadnál nagyobb ügyért. Amikor megdobtak kővel, nem vetted fel azt, és nem dobtad vissza. Kiálltál a saját igazadért tűzön és vízen át, hogy megtaláld azt, amit keresel.
De amikor rád nézek, nem csak a szépségedet látom. Felismerem benned a múltad árnyait. Amikor szenvedtél valaminek a hiánya miatt… vagy amikor másokat hibáztattál. Látom, hogy voltál gyűlölettel mások iránt, remélted mások szeretetét és megaláztad önmagadat, csak hogy egy kis figyelmet és elismerést nyerj. Bíztál majd csalódtál, fogadkoztál és megszegted önmagadnak tedd ígéreteidet. Haragudtál önmagadra, mert nem az elvárásaidnak megfelelően cselekedtél. Féltél a világtól, hogy meglátják gyarlóságaidat, féltél önmagadtól, hogy meglátod saját negatív oldalad. Látom a hazugságaidat, hogyan próbálod szépnek és jónak tettetni magad.
Amikor rád nézek, az Embert látom. Ezt a Teljességet. És megértem, hogy minden negatívnak vagy pozitívnak látszó tetted semmi másról nem szólt, csak Önmagad megismeréséről. És így vagy tökéletes. Így, minden szépségeddel és csúfságoddal egyetemben vagy teljes. Engedd meg hát magadnak azt, hogy Önmagadat így elfogadd. A múlt árnyaival és fényeivel együtt.
Mert ez vagy Te.
Kiss Balázs Kunó
