Így hatunk egymásra
A napokban éppen a bankban állva sorakoztam, hogy átvegyem a bankkártyámat, de a sor csak nem akart mozdulni, majd mikor hosszas várakozás után nagy nehezen sorra kerültem, felbukkant egy asszony, szó szerint félrelökött, és beült a helyemre a bankárom elé, majd mindkettőnk nagy meglepetésére fennhangon követelte, hogy márpedig most vele foglalkozzon.
Szívem szerint teljes illemtan leckét adtam volna le neki, de legalább is szívesen vetettem volna rá egy olyan pillantást, amitől az életkedve is elmegy. Ehelyett azonban a bankárhoz fordultam és azt mondtam: “Nahát, hogy önnek mennyi türelme van.” A bankár hálásan mosolygott rám, amiért egyáltalán emberszámba veszem ebben a helyzetben – amikor tulajdonképpen az én időmből farag le a sorban állást visszautasító néni. “A hölgy után azonnal ön jön.” – mondta illedelmesen, én pedig tudtam, hogy minden rendben van. Az öt percemnél sokkal többre értékeltem, hogy nem hagytam magamat elragadni az indulatokkal, indulatoktól.
A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy amikor ránézünk valakire, magunkra vonjuk energiáját - de nem csak mi az övét, hanem ő is a miénket. “Képes vagy pusztán azáltal felemelni, vagy a földbe döngölni egy embert, hogy szemébe nézel. Mindenféle érzéseket kelthetsz benne ezáltal. Ráveheted őt arra,hogy szeressen, hogy sírjon, hogy szomorú legyen - még arra is, hogy nagyobb mértékű spirituális fejlődést akarjon önnön életében.” – mondja a Központ spirituális igazgatója, Karen Berg. Mégis hogyan lehetséges ez? A kabbalisták szerint a szemünk ugyanúgy, mint a szavaink, a gondolataink és a kezünk képes felemelni és tönkretenni - azt mondják, a szem a lélek tükre. Sajnos azonban sokszor nem bízunk abban, hogy a pozitív energiát nem csak szavakkal adhatunk át – ekkor történik meg,hogy spirituális erőfeszítéseink közepette akaratlanul leerőszakoljuk bölcsességünket a másik torkán, melynek eredményeképpen az pontosan attól a spiritualitástól fordul el, melyet meg szeretnénk osztani vele.
“Nem kényszeríthetünk másokat arra, hogy higgyenek abban, amiben mi - csak képviselhetjük azokat a spirituális elveket, melyeket tanulunk. A legjobb módja annak, hogy spirituális üzeneteket osszunk meg másokkal, ha jobb emberként éljük életünket. Ha megváltoznak tetteink és a dolgokhoz való hozzáállásunk, azt mások is észre fogják venni.” – tanítja Karen, aki szerint a legnagyobb lecke a következő: nem az számít, mennyit imádkozunk, vagy hogy pontosan hogyan is gyakoroljuk spiritualitásunkat - ami igazán fontos, hogy spirituális energia legyen az, mely belőlünk árad. Mindannyiunknak megvan a magunk egyedi iránya, egyedi útja, mely által közelebb kerülhetünk a Fényhez. Mindemellett nem feledhetjük: ha a szeretteink nem abban az irányban haladnak, mint mi, esetleg nem értenek egyet azzal, ahogyan mi éljük az életünket vagy azzal, akik vagyunk, mindig tiszteletben kell tartanunk azt a tényt, egymás lelkét, intellektusát formáljuk folyamatosan, ez pedig gyakran épp az ellentétes véleményeknek köszönhető.
Ezen a héten nézz másokra igaz szeretettel, és akkor mondd el a véleményed, ha bizonyos vagy benne, hogy nem a saját ösvényed igazságát akarod hangoztatni, hanem nyitottan a másik igazságára egyszerűen csak adni szeretnél abból a fényből, amit te kaptál az utadon, és örömmel fogadsz be magadba mások fényéből, még ha más ösvényen, más irányba baktatnak is a maguk boldogsága felé.
Fényes hetet!
