A szíved temploma – a kimeríthetetlen áldások forrása
Érdekes, hogy mikor valami óriás tragédia történik, a facebookot és az instagramot azonnal ellepik az imára való felszólítások – ilyenkor pedig sokan szkeptikusan azt mondják: “ima helyett tettekre van szükség”. Nos, én mint mindig, most is mindkét szélsőségben látom az igazat: tény, hogy az emberiség feladata, hogy megváltoztassa a világot, az ima ugyanakkor rengeteget segíthet abban, hogy kedvesebbek, önzetlenebbek, alázatosabbak legyünk, hiszen mindezek nélkül mit sem érnének a cselekedeteink. Elisabeth Kübler-Ross, világhírű pszichiáter és terapeuta egyszer azt mondta: "Mindannyiunkban bennünk lakozik a jóság, az ellentételezést nem kereső adakozás, az ítélkezés nélküli meghallgatás és a feltétel nélküli szeretet lehetősége - mégpedig a képzeletet meghaladó mértékben."
A spiritualitás egyetért a tudomány álláspontjával: ha tudatosan megbecsüljük annak nagyságát, amik vagyunk, akkor sokkal könnyebbé válik az számunkra, hogy megosszuk energiánkat másokkal. Az egyik kedvenc kabbalista mesém, amelyet a Kabbala Központban hallottam egy nagy cádikról, egy igaz lelkű rabbiról szól. Egy nap haldokló gyermekével megkereste őt egy házaspár, s könyörögtek neki, hogy gyógyítsa meg a kisfiút. A rabbi mindent megtett, amit tehetett. Órákon át imádkozott és böjtölt, hiába. Végül kiment a szülőkhöz könnyekkel a szemében, s így szólt: "Mindent megpróbáltam, még sincs égi engedélyem arra, hogy meggyógyítsam ezt a gyermeket. Nagyon sajnálom!" A szülők mélyen megtörtek. Szomorú szívvel betették gyermeküket a kocsijukba, s elindultak. Körülbelül egy óra múlva a cádik így szólt magához: "Mit tettem? Micsoda bolond vagyok!" Ezzel beugrott a kocsijába, s olyan gyorsan, ahogyan csak tudott, a család után sietett. Amikor beérte őket, így szólt: "Barátaim, lehet, hogy nem nevethetek veletek vagy nem ölelhetlek meg benneteket, mert nem tudtam megmenteni a gyermeketeket. De tudom, hogy veletek tudok sírni fájdalmatokban, ezért vagyok itt."
Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója szerint mindannyiunkban benne van az az energia, mely lehetővé teszi, hogy megnyissuk a szívünket a köröttünk lévők számára, ezzel a képességgel eltörölhetjük majd minden negatív cselekedetünket. “Minden nap teszünk olyasmit, amit lehet, hogy nem kellene. De ha megvan bennünk az a fajta szeretet és együttérzés, mely a történetbeli tzadikban megvolt, akkor ez a legfontosabb tulajdonság, amellyel bírhatunk.” Ezen a héten tedd hát félre az imákat, és egy felsőbb erőhöz, vagy a jó sorshoz való fohászkodás helyett becsüld meg a saját, erődet, amely – ha hiszel benne – sosem hagy cserben.
Ha képesek vagyunk kicsit több kapcsolatot teremteni benső jóságunkkal, és mások hasznára fordítani azt, akkor tapasztalhatjuk meg az isteni gondviselést, amelyre az imakönyveket bújva várakozunk.
Fényes hetet!
