Én azt szeretném, ha hatalom és félelem helyett tisztelet lenne, sajnálat helyett pedig szolidaritás. Ha valakitől félek, az nem tisztelet. Ha valakit sajnálok, az nem szolidaritás. Sokan el sem tudják képzelni a félelem nélküli tiszteletet és a szánalom nélküli szolidaritást. Az a dolgunk, az etikai kötelességünk, hogy kifejlesszük magunkban a félelem nélküli tisztelet és a szánalom nélküli szolidaritás képességét. Mi szükséges ehhez? Szuverenitás, önbizalom, emancipáció, jó tapasztalatok, sikerélmények, elfogadó környezet, sok gyakorlás. Sokan azért nem hiszünk mindebben, mert attól félünk, hogy anarchiához vezet, ha a félelem, a megfélemlítés, a megszégyenítés, a hatalom, mint eszközök nem működnek.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet megszabadulni a hierarchiától. Azonban egy egészséges hierarchiában minden szintnek megvan a megfelelő funkciója, aminek a gyakorlásához megvan a megfelelő jogosítvány, és nincs szükség erőszakra. A tisztelet pedig nem a gyermek, az alantas, a szolga, a préda tiszteletét jelenti a felette álló felé, hanem az egyenrangú felek kölcsönös tiszteletét. Ez minden valódi szolidaritás alapja.

Feldmár András