Hisztiparti egy személyre
Lássuk be, mindannyian szoktunk néha hisztizni – toporzékolunk, csapkodunk, olyasmiket mondunk, amiket később megbánunk, majd bocsánatot kérünk, és ha nem kapjuk meg azonnal a feloldozást, türelmetlenné válunk – rossz esetben pedig emiatt újra hisztizni kezdünk.
Az ilyen felesleges drámát egy hullámvasút-menethez szoktam hasonlítani. Felszállok az érzelem-hullámvasútra, izgalmakat remélve, pedig pontosan tudom, hogy ha szárnyalni akarok, azt hullámvasutazás nélkül is megtehetem. Mégis a menetet választom. Csiklandozza a tenyeremet, gombócot rak a torkomba, ráncokat biggyeszt a homlokomra. Aztán pedig ott ülök, száguldok előre a síneken, dobál a szerkezet, zuhanok és emelkedek, kiderül, hogy egyáltalán nincs biztonsági öv, és amikor egy teljes hurokhoz érkezek, fejjel lefelé, üvöltve kizuhanok az önmagam gyártotta hullámvasútból. És bár visszatekintve mindig azt mondom, hogy nem bánok semmit, rengeteget tanultam a menetből, és soha többé nem szállok fel rá, valahogy mégis újra ott találom magam: beváltom a hiszti-zsetonom, és befizetek egy menet szenvedésre.
A Kabbala Központban azt tanuljuk: ez a fajta “toporzékolás” nemcsak a kapcsolatainkban, hanem az élethez, a sorshoz, és a velünk történő eseményekben is jelen van.: "Nem jött össze az üzlet. pedig megdolgoztam érte. Meg kellett volna kapnom. Az enyém volt." Vagy éppenséggel durcizunk és panaszkodunk: "Csodálatos barátnőm volt, de lelépett valaki mással. Nincs igazság! Nem ezt érdemlem. Annyira próbálom a legjobbat tenni.” Karen Berg, a Központ spirituális igazgatója szerint amikor ez a fajta tudatosság tölt el, az olyan, mintha toporzékolnánk Isten előtt. “Függetlenül attól, mennyire vagyunk tudatosak, vagy spirituálisak, mind a körülményeink áldozataivá válunk időnként. Ez az élet. Amíg lélegzünk, fogunk toporzékolni is.” – véli Karen. Ugyanakkor arra is figyelmeztet: fontos, hogy képesek legyünk felismerni, amikor “behisztizünk”. “Amikor belátjuk, hogy irracionálisan viselkedtünk, és megváltoztatjuk tudatosságunkat azzal kapcsolatban, ami miatt toporzékolunk, azon nyomban meg fogjuk lelni a megfelelő irányt, amely kifelé vezet a drámai élethelyzetből. Mindannyiunknak szükségünk van rá, hogy néha felrázzon bennünket a valóság, és felismerjük: az úgynevezett véletlenek, tévedések, és igazságtalanságok nem velünk, hanem értünk történnek.
Minden zűrzavarosnak tűnő élethelyzet a saját javunkat szolgálja – és amint ezt elismerjük, máris közelebb kerülünk a tisztánlátáshoz.
Fényes hetet!
facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag
