Mikor veszítette értelmét a szabadság?

Amikor szabadságról beszélünk, gyakran összekeverjük a “Szabadon akarom élni az életemet” és azt “Azt akarom tenni, amit én akarok” mottókat. Szólásszabadságot követelünk amikor csak tehetjük – ám amikor valaki nem ért egyet velünk fontos kérdésekben, hirtelen a “szabadságnál” fontosabb lesz a saját igazunk. Micsoda furcsa csapda, igaz? Elvárjuk a “szabadságtól”? hogy a mi oldalunkra álljon a vitában, miközben a másik, más véleményen lévő fél szabadsághoz való jogát megkérdőjelezzük.

Pedig a szabadság nem áll egyetlen oldalra sem. Mindenkinek, aki szabadságharcosnak nevezi magát, észben kell tartania: maga a fogalom nem kapcsolódik ahhoz, hogy mi a jó és mi arossz. Állatkínzók, homofóbok, antiszemiták csábíthatják a“szabadságot” az ő oldalukra, mondván: “jogukban áll gyűlölni”.Politikusok szólalhatnak fel: egy ország “szabadsága” érdekében meg kell szabadulnunk a nálunk menedéket keresőbevándorlóktól, kormányok győzködhetnek polgárokat, hogy“szabad jogunk megvédeni magunkat” – ám ha igazán mélyen belegondolunk… adhat –e bárki szabad utat annak, hogy “szabadlegyen” másokat kirekeszteni, sőt megölni. Aligha.

Véleményem szerint a szabadságot újra “fel kell találni”. Ideje elválasztani egymástól az “önző” szabadságot és az “univerzálisat".  A szubjektív szabadságnak semmi köze a pozitív változáshoz, hiszen szó szerint bármiféle ideológiát igazolgatunk vele. Az objeltív szabadságból viszont mindannyian profitálunk – nemre, vallásra, korra, származásra való tekintet nélkül. Ahalálbüntetés bevezetését tervezgetni Magyarországon, ártatlan izraeliekre rakétákkal támadni Gázábol, vagy illegális zsidó telepeket építeni palesztin területeken egyformán kártékonyak – és hiába fogja bárki a szabadságra ezeket a tetteket, valójában egyik sem szolgálja a közös jót.

A szabadság fogalma kicsit olyan, mint Isten neve: vallási és állami vezetők élnek vissza vele, mintha csak napi 24 órás telefonkapcsolatban lennének Jézussal, Mohameddel, vagy Mózessel. Ám a valóságban egyikük sem elérhető, hogy igazolja a vallási és politikai diktátorok agymenéseit az “Istenhez méltó” viselkedéssel kapcsolatban. Mostanság, amikor embereket fejeznek le Isten nevében, a vallással takarózni egyre kevésbé elfogadható – így a “szabadság” lett az új, “világi” Isten mindenki számára aki igazolást keres a gaztetteire. Mint egy hatalmas ernyő, minden bűnt elfed.

A társadalmunk alaposan összekutyulta, mint jelent “normálisnak” és “morálisnak” lenni. A normákat – azaz a társadalmunk által elfogadott szokásokat – gyakran összekeverjük a moralitással. Ez pedig oda vezetett, hogy ha valaki valóban morális akar maradni– azaz konstruktív vitákat folytat destruktív agitálás és egymás ellen hangolás helyett -, azt egyszerűen csak megbélyegezzük álmodozónak.

De nem számít. Én csak azért is szabad jogot formálok magamnak arra, hogy elválasszam egymástól a valódi szabadságért folytatott küzdelmet a puszta, értelmetlen, erőszakot és agressziót promótáló küzdelemtől.

Fényes hetet!

Kristóf hamarosan Magyarországra látogat – ha részt vennél egy

izgalmas beszélgetésen a Balaton parton, látogass el az everness.hu honlapra, és kövesd a budapestpride.hu eseményeit, ha pedig táncos kedvedben vagy, gyere el a  búcsúbulijára: facebook.com/teslabudapest