A belső gyermek egyik fő gyógyítója a játék. Sokan gondolják azt, hogy egy komoly felnőtt már nem játszhat, mert az nem fér bele a felnőtt létébe. És tényleg van olyan ember, aki nem tud játszani, játékos szituációkban egyszerűen lefagy. Pedig mindenkinek meg kellene találnia azt a tevékenységet, ami gyerekkorában örömet okozott számára, mert felnőttkorában is ugyanaz fogja kreatívvá és boldoggá tenni. Festés, éneklés, bűvészkedés, gyurmázás, agyagozás, tánc – mindegy, csak fel tudjuk támasztani az alkotás igényét és a saját, belső dolgaink valamilyen módon történő kifejezését. De ilyen szükséglet az érintés is. Ez nemcsak a gyereknek, a felnőttnek is úgy kell, mint egy falat kenyér. Egy ölelés, simítás, egy egyszerű szeretetteli gesztus – ha ezeket megkapjuk, és ezeknek át is adjuk magunkat, az gyógyítani fogja a belső gyermeket.

Váradi Tibor - Nők lapja Café