Van egy biztos jele. Akit az ember szeret, abban följebb néz. Nemcsak azt látja benne, aki – hanem azt is, akivé lennie kell. Nem „eszményit”, mert ez csak önáltatás: olyan valakit látni a másikban, aki nincs valójában benne. Nem! Nem! Ez a tekintet, vagyis a szeretet szeme a bölcs emberé, aki meglátja a másikban a szebbik, igazi arcát. Meglátja a hernyóban a lepkét. Benne van, csak meg kell szülnie még. Le kell tépnie magáról a hernyóságát, s ki kell bontania a színes szárnyait.

Müller Péter