Nem kell a boldogsághoz semmi, uram, a boldogságot nem lehet akarni.
Nem kell hozzá sem szivárvány, sem naplemente.
Sem nyugalom, sem béke, sem beteljesült vágyakozás... a boldogság egyszer csak, hirtelen elárad, betölt, nem tudni, mitől.
Lehet, hogy éppen esik, kopog a tetőn, és attól jön a boldogság, és átsuhan, megáll itt, kicsit elidőz, majd továbbáll.
Lehet itt épp akkor, mikor jön szomorúság, gyász, szürkeség, ború és eső.
Kilátástalan eső.
És lehet, hogy a kopogásától mégis boldogság lesz akaratlanul és véletlenül.
Áll az ember valahol az út mellett elhagyatottan, vár valamire, sár van és eső és hideg, és mégis egyszerre, érthetetlenül boldogság van.

Bóna László