Te miben hiszel?
Ilyenkor karácsony környékén sokan kérdezik tőlem: ha nem vagyok vallásos, akkor miért ünneplem a karácsonyt. Ilyenkor mindig elmondom: a karácsony, mint a szeretet ünnepe számomra elsősorban az összetartozásról, a feltétlen elfogadásról szól, és arról, hogy legalább egyetlen napra az évben azok is hisznek a csodákban, akik cseppet sem spirituális beállítottságúak. Még az éjféli misére is el szoktam ugrani - egy családi tradíció, amit az apukám vezetett be. Évről évre ajándék-bontás és vacsora után a térdig érő hóban elindultunk a csillaghegyi templom felé, és bár fogalmam sem volt, mi történik pontosan, mindig éreztem a varázslatot a levegőben.
Azt is sokan kérdezik, hogy hogy fér össze a kabbala és a karácsony - ám a Kabbala Közpotban ezt az évezredes bölcsességet bárki tanulmányozhatja, és függetlenül attól, hogy keresztény, zsidó, vagy buddhista. Én buddhista családban nőttem fel, de ez a tan és a Kabbala nem hogy nem mond ellent egymásnak, de gyakorlatilag ugyanarra épül: az ego lerombolására, és arra, hogy megtanuljunk úgy élni, hogy azzal nem ártunk sem magunknak, sem másoknak. Az édesapám már egészen kiskoromban foglalkozott a zsidó miszticizmussal, és gyakran olvasott nekem történeteket a kedvenc könyveiből, a kabbala tanárom, David Zakin pedig nem csak a tanítóm, hanem kicsit a terapeutám, és barátom is. Ő az, aki megtanított arra, hogy minden esetben felülvizsgálhatom a reakcióimat, hogy egy adott megszólalásommal vagy tettemmel az onző énemet, az egómat erősítem, vagy a közös jót. A kabbalisták szerint ráadásul a téli ünnepek hava a lehetetlen megvalósításának ideje. Ilyenkor a megfelelő alázattal, hálával és önzetlenséggel bármit megkaphatunk, amire csak vágyakozunk. A karácsony tehát nem csak a keresztényeké - hanem mindannyiunké, akik szeretünk adni, és persze egy kicsit kapni is. Én nem vallásokban, származásban, hanem emberekben, lelkekben, energiákban gondolkodom.
Legyünk bármilyen vallásúak, kövessünk akármilyen spirituális ösvényt,mindig lesz olyan, mikor kicsit elveszettnek érezzük magunkat a "sötét világban". Ám azt hiszem, hinni annyit jelent, mint a sötétségre nem halálos ellenségként, hanem egy játékban a másik csapatként gondolok.Játszani pedig mindenki szeret - de melyik gyerek akarna mondjuk kidobósozni, vagy társasjátékozni, ha senki, semmi nem akadályozná a győzelmünket? És bár a legtöbb világvallás az évszázadok során nem csak a jó hírét gyarapította, mielőtt kritizálnánk mások spirituális ösvényét, jó észben tartani: mind szeretetre, és az életben maradáshoz oly fontos kitartásra tanítanak minket. És ami talán a hit legfontosabb aspektusa: habár több tucatnyi ember több száz okot tudna felsorolni, mi mindenért vagyunk mind szeretetreméltóak, mégis olyan gyakran fordul elő, hogy nem hiszünk saját nagyszerűségünkben. Pedig ez olyasvalami, amit a világon senki más nem tehet meg a nevünkben.
Ha mi magunk nem hiszünk a Teremtőtől, Buddhától, Allahtól, vagy a sorstól kapott fényünkben, akkor mégis ki fog helyettünk?
Fényes hetet!
www.facebook.com/
www.whitecityboy.com
www.facebook,com/
