A szívben vannak rejtett dolgok. Fájdalmak. Harag. Régről maradt, feldolgozatlan emlékek. Dolgok, történések, amelyeket nem ért az ember. És ezek néha a semmiből törnek elő. És úgy tudnak fájni, úgy tudnak sötétséget hozni, hogy az mindennél rosszabb. 

Ám eljön az idő. Eljön a megbocsájtás ideje. Amikor elengeded a fájdalmat, a haragot, a nem értemet. Amikor elég volt abból, hogy ott hordozod a szívedben ezt a súlyt, ezt a terhet.

Nem tudhatod, mikor jön ez a pillanat. De egyszer csak elég volt. Elég lesz. Megérzed. Lehet, hogy pont most jött el? Sóhajts egy nagyot és bocsájtsd útjára ezt a régi, nyomasztó érzést. Kérj bocsánatot attól, akihez köt ez az emlék. Kérj bocsánatot magadtól is. Tudod, hogy mindennek helye volt az életedben, de nincs már rá szükséged. Megtanultad ebből az egészből a leckét, most már nincs vele dolgod: mehet.

Fújd ki,engedd el! 

Ugye, még levegőt venned is mennyivel könnyebb lett?!