Rabok legyünk, vagy szabadok?

Október 23-án egy egész ország ünnepel majd – az ember méltóságát, az egyén gondolkodáshoz és cselekvéshez való jogát elnyomó hatalom ellen folytatott küzdelemre emlékszünk majd. És bár sokan 1956 eseményeit csupán a történelemkönyvekből ismerjük, manapság, amikor a közel-keleten és Ukrajnában ezrével mészárolnak le ártatlan embereket a vallás és az erkölcs nevében, mindannyiunknak emlékeznünk kell rá: valójában mind szabadságharcosok vagyunk.

Zsenge tini-koromban őszintén hittem, hogy mire harminc leszek, egy nyíltan homoszexuális politikus, tanár, vagy pap, vagy egy transzexuális operációjának története már rég nem döbbent majd le senkit. Erre nem, hogy a melegek családhoz való joga, de lassan a házasság előtti szex is tabu, ha pedig két fiú lazán csókot vált a négyes-hatoson, komoly az esélyük arra, hogy egy homofób utastárs meglepi őket egy taslival. A társadalmunk belépett egy időgépbe, és repül valahová, de senki sem tudja hová. Ám szerintem ez az időgép nem működik – és soha nem is működött. Ki kell szállni belőle, és elkezdeni szépen élni, itt, és most.

Azt feltételezni, hogy ha a homoszexuálisok, vagy bárki, aki a “nagy könyvben megírttól” eltérő életet él nem borzolja tovább a kedélyeket, akkor majd boldogabb lesz a nemzet, és több munkahely lesz, és kevesebben fognak éhezni, és nem lesz bűnözés, és mindenki kap ajiba egy okostelefont, azt hiszem, tévhit. Ha bárki azt gondolja, hogy az ő személyes kis tere hatalmasabbra tágulna azzal, ha a cigányok, melegek, zsidók, törökök, kínaiak, kóbor kutyák, prostituáltak, nem-templomba-járók, és mindenki, aki "nem pont olyan, mint én" egyszer csak eltűnnének a Föld színéről, az nagyon veszélyes állapotban van - lelkileg. A forradalom, amire 23-án emlékezünk azért volt szükséges, mert az emberek tudatukra ébrrdtek, és rájöttek: szabadnak lenni nem “luxus”, nem betegség, nem divathóbort és semmiképpen sem tabu téma. A szabadság mindannyiunk velünk született joga, és kötelessége.

A mai Kabbala Központ alapítója, Rav Berg azt szokta mondani: "Mindent tolerálok, kivéve az intoleranciát."  Ez a mi közös bolygónk is, és örömmel osztozunk rajta mindenkivel. De az nem fair, hogy azért kell félelemben élnünk, mert a többség retteg mindenkitől, aki "más, mint én" – hiszen arra emlékeztetjük őket, hogy a világ nem fekete-fehér. A homofóbia, antiszemitizmus, bigott vallási fanatizmus, fajgyűlölet nem más, mint egy kifogás arra, hogy a saját korlátaik rabszolgaláncain élő embernek ne kelljen egyéni látásmódot kialakítaniuk, és a választás nehézsége nélkül megmaradhassanak szűk kis világukban.

Ezen a héten gyertek ki a fényre, és álljatok mellénk, emberek mellé – bőrszíntől, vallástól, szexuális vonzalomtól függetlenül. Mindenkit arra bátorítok, aki nem akar szellemileg uniformizált országban élni, hogy beszéljetek az álláspontotokról a barátaitokkal, rokonaitokkal, kollégáitokkal, és kerüljetek közelebb egymáshoz – ezen keresztül
pedig önmagatokhoz.

Fényes, szabad hetet!

www.facebook.com/SteinerKristofOldala

www.facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

www.WhiteCityBoy.com