A félelem lehet egy iránytű amit használhatunk arra, hogy minden kritikus pillanatban elhatározzuk, merre menjünk. Aki, mint én, nem ideális, sőt rossz, körülmények között született és nőtt föl, megtanul menekülni, elkerülni azt ami fáj, ami szenvedést okoz. A vágy csak akkor válthatja fel a félelmet mint iránytűt, amikor már a körülmények nem életveszélyesek, amikor már megérkeztünk oda ahol béke és szeretet van. Én a félelmeimet most már arra használom, hogy ha, például, három lehetőség közül kell választanom, megkérdezem magamtól, melyiktől félek a legjobban. Amelyiktől leginkább rettegek, arra megyek. Most már tudom, hogy a félelmem, anyám félelme, és amitől ő leginkább félt, az volt nekem a legizgalmasabb. Tehát a saját vágyam elbújt a félelem mögé.

Feldmár András