Van az úgy, hogy felfedezünk valamit. Egy új stílust, egy süteményreceptet, bármit. Ettől aztán megvidámodunk, főleg miután óvatosan körbekémlelünk, és megbizonyosodunk felfedezettünk egyediségéről. Mert rajtunk kívül bizony senkinek sincs ilyen. Persze ezzel a mese még nem ért véget, sőt. A java még csak most kezdődik. Eldöntöttük ugyanis, hogy felfedezettünket magasabb szintre emeljük. Nap, mint nap azon munkálkodunk, hogy egyre jobbak legyünk, egyre többet hozzunk ki magunkból. Szépen lassan aztán a környezetünk is felfigyel az újdonságra. Először csak kevesen, majd egyre többen nyilvánítják ki felénk tetszésüket, mi pedig elmondhatatlanul örülünk, hiszen ez azt jelenti, jól csináljuk a dolgunkat.

Sajnos akadnak olyanok is, akik a könnyebbik utat választják. Ezzel mi nem igen tudunk semmit sem kezdeni, ettől függetlenül eléggé bosszantó. Tudjuk, hogy nagyon nehéz egyedinek lenni, de vajon utánzással kitűnhetünk a tömegből? Nos, mi erősen kételkedünk benne. A magunk részéről mi úgy vagyunk ezzel,előbb lennénk szürke szamarak a ködben, mint más tollával ékeskedő, utángyártott olcsó utánzatok.

Nesze!Dóri