Ismerek embert, aki egész életében félt - és nem jött be az, amitől félt! Hiába félt. Nem leélte - hanem lefélte az életét. Fölöslegesen. Hagyjuk, hogy a hétköznapi aggodalmak eluralják a lelkünket, s nem vesszük észre, hogy még a legnagyobb bajban is felvillan gyakran a fény. Elfelejtünk örülni magának az életnek. Utólag jövünk rá, amikor már késő, hogy nem arra figyeltünk, amire kellett volna, és hogy észre sem vettük a szép perceinket vagy óráinkat vagy napjainkat - csak amikor már késő. Magamnak is írtam ezt a mondatot: 'Ne légy marha! Vedd észre, hogy mennyi öröm van benned és körülötted!

Müller Péter