A siker illata
Bár gyakran érezzük úgy, hogy az életünk tragédiák és sikertelen próbálkozások sorozata, valójában minden alkalommal, mikor elbukunk, kapunk egy új lehetőséget az univerzumtól. Kérdés az, hogy észrevesszük –e ezeket a lehetőségeket, vagy rágörcsölve a korábbi, füstbe ment tervre, fel sem tűnik, mekkora ajándékot kaptunk a sorstól. Az eheti útjelzőben rendhagyó módon egy művész történetét mesélem el, aki élete legnagyobb bukásából profitálta a legtöbbet – szakmailag és spirituálisan egyaránt.
Nagyjából tizennégy éves voltam, amikor úgy igazán érdekelni kezdett a divat és a populáris kultúra világa. Ez valamikor a kilencvenes évek derekán történt, amikor egymás után érkeztek a világmegváltó hatások. Ekkor dobta be a köztudatba a Spice Girls a "girlpower" filozófiát, Madonna ekkoriban határozta el, hogy az Evita kedvéért megkomolyodik, és a mellei helyett a hangjával igyekszik érvényesülni, és - ami legalább ilyen fontosabb popkult-történeti szempontból - ekkor érkezett meg a parfümériák polcaira az az illat, amely hosszú évekre elfoglalta a világ elsőszámú férfi parfümjét illető trónust. Soha nem felejtem el, amikor először éreztem meg a friss menta, gyengéd vanília, és szenvedélyesen csábító szantálfa illatának egyszerre szexi és játékos kombinációját. Épp egy dráma-elmélet órára igyekeztem, szokásomhoz híven bő negyedórás késésben, amikor a lépcsőfordulón akaratlanul is megtorpantam, és ellentmondást nem tűrő hangon állítottam meg a mellettem elhaladó sporttagozatos srácot. "Mi ez a parfüm?" - szegeztem neki a kérdést, ő pedig - mintha csak valamiféle
imát, varázsigét, vagy mantrát mondott volna azt felelte: "Le Male".
Ez volt az első találkozásom Jean Paul Gaultier ikonikus illatával, amelyből hamarosan természetesen magam is beszereztem egyet. A férfi torzót formázó üvegcsén visszaköszönt a divattervező klasszikus kék-fehér csíkos matróz felsője, ám az valahogy sosem jutott eszembe, hogy a "külcsínyért" felelős dizájner beazonosítása mellett a "belbecs" megalkotójának is utánajárjak – egészen néhány hónappal ezelőttig. Amikor pedig megtettem, kiderült, hogy az illat mögött egy valódi hős áll: az örmény származású francia parfüm kreátor, Francis Kurkdjian (sok infó ITT.) aki szemtelenül fiatal, minössze 25 éves volt, amikor megalkotta a legendás parfümöt. Ironikus módon néhány esztendővel az illat nem váratlan diadala előtt Kurkjdjian azt hitte, az élete darabjaira hullik: álma, hogy a Párizsi Opera színpadán táncolhasson semmivé foszlott egy sikertelen balettintézet-felvételi során, így két éven át fogalma sem volt, mihez kezdhetne.
"Kitaláltam, hogy divattervezőnek állok, de mivel nincs semmiféle kézügyességem, a rajzolgatás helyett az illatkreálást választottam. Akkoriban még azt hittem: Yves Saint Laurent épp úgy bábáskodik a parfümkollekciói felett, ahogy a ruhakollekcióknál. Számomra egy parfüm üvege, illata, és neve elválaszthatatlanok voltak egymástól."
Nem meglepő, hogy ezek után valódi sokként érte őt, amikor Gaultier csapata felkérte a Le Male megalkotására, és közölték vele: egyetlen egyszer sem találkozik majd a divattervezővel. Ez volt a második hatalmas csalódás a sikertelen felvételi után."Ekkor döntöttem el, hogy amint tehetem, megalapítom a saját parfüm-házamat. Nem akartam csupán az 'orr' szerepében tetszelegni többé, az 'agy' is én akartam lenni." A következő évek során Kurkdijan egy egész sor feledhetetlen illatot tárt a világ elé: dolgozott Christian Lacroix-nak, a Diornak, a Guerlainnek, a Versacenak, a Lancome-nak, és még vagy féltucat világhírű divatháznak és kozmetikai márkának. 32 éves volt, amikor a Coty életmű díjal tüntette ki, 2008-ban pedig megkapta a francia kormánytól a Művészetek és Bölcsészettudományok Rendjének lovagi kitüntetését. Ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy végre a kilépjen a laboratriumból világ elé: 2009-ben megnyitotta kapuit a Maison Francis Kurkdjian.
"Amikor egy új illatot álmodok meg, emlékek és élmények között kutatok, és fantáziákkal fűszerezem meg: nem ijeszt meg a test természetes illata - balett táncosként csaknem meztelenül táncoltam többszáz ember előtt. A legvadabb parfümöm, az Absolule Pour Le Soir a bőrnadrág, az izzadtság, az átmulatott éjszaka illatát idézi." – mondja. Megismerve Kurkdjian magával ragadó személyiségét, és egyedülálló perfekcionizmusát kicsit úgy éreztem magam, mintha évek óta online kapcsolatban állnék egy baráttal egy chat szobában, ám a nagy találkozásra sosem került sor. Ám egy parfümkreátor esetében az igazi személyes randevú nem egy közös kávézásban merül ki: úgy éreztem, akkor ismerhetem meg igazán, ha végre érezhetem az illatát. Üvegcséről üvegcsére váltva faltam az élményt, és egy ponton úgy éreztem: megszűnik a tér és az idő, és semmi más nincs jelen, csak ő, és én. A szavak nélküli "beszélgetés" végeztével az első gondolatom az volt: mekkora áldás, hogy a fiatal Francis végük mégsem lett a Párizsi Opera táncosa. A második pedig az: a parfümkreátor nem csak, hogy - akárcsak egy táncos, egy divattervező, vagy egy író - valódi művész, de minden kétséget kizáróan igazi varázsló is.
A Kabbala Központ spirituális igazgatója, Karen Berg, gyakran mondja: “Ember tervez, Isten nevet. Fontos, hogy legyenek céljaink az életben, és követnünk kell az álmainkat, de az utazásaink során jusson eszünkbe az is, hogy még a legmerészebb álmunk sem tudja megközelíteni mindazt a végtelen jót, amit a Fény szánt nekünk. Bármire is vágyunk, az univerzum sokkal többet akar adni nekünk.” Ezen a héten hagyjuk, hogy az univerzum vezessen minket. Amikor nem kapjuk meg pontosan azt, amire vágyunk, higgyük el, hogy ez azért van, mert valami sokkal izgalmasabb vár ránk.
Fényes hetet!
www.whitecityboy.com
www.facebook.com/
