Mind befejezetlen remekművek vagyunk
Néhány nappal ezelőtt egy jó barátomat egy kis bosszúság érte – nem fogom kipletykálni a titikait, de annyi elég, hogy miután valaki csúnyán átverte, azt fontolgatta, hogyan is vághatna neki vissza. “Ötleteket kérek: kocsikerék kiszúrás? Pillanatragasztó a kulcslyukba?” – viccelődött. Lássuk be, időnként mindannyian úgy érezzük, hogy “nem
azt kapjuk, ami jár nekünk”. Keményen dolgozunk a munkahelyünkön, igyekszünk egyenes gerinccel és tiszta szívvel kommunikálni, és mégis sokszor padlóra kerülünk, látszólag „mások hibájából”. Ám az igazság az, hogy ha bosszút forralunk, csak felborítjuk a karma rendjét – nem a mi feladatunk ugyanis móresre tanítani másokat, ez a sors feladata.
“Meg kell értenünk, hogy az univerzum spirituális törvények szerint működik. Minden tettünk, sőt gondolatunk visszaverődik ránk és a környezetünkben élőkre, sőt az egész világra. Miden próbatétel, amiben részünk lesz, igazi teszt számunkra, amivel felmérhetjük erőinket. A próbatételek nem azért vannak, hogy letörjenek, vagy földbe
döngöljenek minket.” – írja Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója, és minden bizonnyal igaza van. A spirituális ösvények mind azt tanítják: a fájdalom a legjobb tanító. Ám a kabbalisták szerint senki sem léphet fel a győztesek dobogójára, anélkül hogy igazán megszenvedett volna érte.
Ezen a héten nagyon fontos, hogy észben tartsuk: az egész életünk során mind egy állandó átalakulási, változási folyamatban vagyunk. Az erőfeszítések során gyakran úgy érezzük, hogy azonnal le akarjuk szakítani a gyümölcsöt, miután elültettünk egy magot, ám ahogy az almafának és évekre van szüksége, míg egy apró magocskából terebélyes lombbá érik, és gyümölcsöket hoz, a mi pozitív tetteink sem feltétlen hoznak gyümölcsöket azonnal. Yael Yardeni, a világ egyik legelismertebb kabbalisztikus asztrológia tanára szokta mondani: “Befejezetlen remekművek vagyunk, és épp ezért miért kritizálnánk valamit, ami még az átalakulás folyamatában van. A fa gyümölcsét sem lehet megítélni addig, amíg be nem ért.”
Ha pedig eljutottunk oda, hogy már nincsenek irreális elvárásaink önmagunkkal szemben, azt is meg kell értenünk, hogy mások felett sem törhetünk pálcát. Mindenki a maga folyamatában tanul, válik jobb, erősebb, spirituálisabb, bölcsebb, tapasztaltabb, ügyesebb, elfogadóbb, szeretet teljesebb emberré. A legtöbb amit tehetünk, hogy példamutatásunkkal inspiráljuk őket, és sosem prédikálunk nekik, vagy hibáztatjuk őket, amiért nehézségekkel küzdenek.
Fényességes hetet!
www.whitecityboy.com
www.facebook.com/
