A kihívás 10.nap (még 18 nap van hátra)

Szándékosan döntöttem úgy, hogy néhány napig hanyagolom a naplóírást, és inkább az edzésekre koncentrálok, egyrészt, mert estére legtöbbször olyan fáradt voltam, hogy képtelen voltam értelmes mondatokat fogalmazni, másrészt szerettem volna megfigyelni valamit, és leírni a tapasztalataimat.

A múlt csütörtökömet kineveztem pihenőnapnak - azaz csak majdnem, mert nem bírtam ki, hogy legalább kocogni ne menjek-, és közben kitaláltam, hogy hétvégére beiktatok egy hajnali futást is, mert nagyon kíváncsi voltam, mennyire látszik meg a teljesítményemen, hogy melyik napszakban edzek. A válasz: totálisan.

Elmondani nem tudom, mekkora lendülettel vettem a kilométereket, persze a 4.30-as ébresztő kemény volt, de bőven megérte, ugyanis sikerült 25 perc alatt 6 km-t megtennem, és még 10 perc alatt a maradék 4-et. Mondanom sem kell, erre nagyon felbátorodtam, úgy éreztem magam, mint egy megvadult szitakötő, és már a 3. napja futottam ugyanezt az időt, amikor elgondolkodtam, talán nem ártana kicsit átgondolni a tervemet, és kitolni az időt 35 percre. Mert így is apait-anyait beleadok, de ha csak nem nyúlnak meg a lábaim, akkor nem tudok ennél jobb időt futni, viszont még így is bőven 45 percen belül vagyok. Mégis a legjobb az egészben, hogy megint elkönyvelhetek egy jó nagy fejlődést, magammal kapcsolatban azzal, hogy rendszeresítettem a korai futást, hiszen korábban kifejezetten erkölcstelennek tartottam 10 óra előtt kapcsolatot teremteni a külvilággal. Ettől pedig egész napra annyi energiám lesz, hogy a Duracell nyuszik simán elbújhatnak mellettem.