Nesze!szer

Vidám vasárnap

2014. január 18.

b122baaf9abffd115bfd278d205dd674.jpg



Egyszer régen egy fiúcska házról házra járva kereste meg a tanulásához szükséges pénzt, amikor azt vette észre, hogy már csak 10 centje van, ami alighogy elég vajmi kis élelemre. Pedig már nagyon éhes volt. Elhatározta, hogy a következő háznál valami ennivalót kér. Ámde elvesztette minden bátorságát, amikor egy szép lány nyitott neki ajtót, így étel helyett csak egy pohár vizet kért. A lány látta, hogy éhes a fiú, hozott hát neki egy pohár tejet. Lassan megitta, majd megkérdezte: 

- Mivel tartozom?

- Semmivel - felelt a lány. - Anyukám úgy tanított, hogy sose hagyjuk megfizetni azt, amikor kedvesek vagyunk.

- Hát akkor tiszta szívemből köszönöm.

Amikor Howard Kelly elhagyta ezt a házat, nem csak fizikailag érezte magát erősebbnek, hanem a lassan majdnem elvesztett hitében is.
Pár év múlva a lány súlyosan megbetegedett. A helybeli orvosok tehetetlenek voltak, ezért egy nagyvárosba küldték őt, specialistákat hívtak hozzá, hogy azok foglalkozzanak ezzel a ritka betegséggel. 
Konzultációra odahívták doktor Howard Kellyt is, aki amikor meghallotta a város nevét, ahonnan a beteg jött, furcsa fény gyulladt ki a szemében. Azonnal elindult a folyosón, ami a beteg szobájához vezetett. Bement, hogy megnézze őt. Rögtön megismerte. Visszament a konzultációs szobába azzal az eltökélt szándékkal, hogy erejéhez képest mindent megtesz a beteg életéért.

Ettől a naptól különös figyelmet szentelt neki. Hosszú idő elteltével megnyerte ezt a harcot. Doktor Kelly kérte, hogy a kezelésért kiállított számlát terjesszék neki elő jóváhagyásra. Ránézett a számlára, széljegyzetet írt rá, majd beküldte a beteg szobájába. A hölgy félt belenézni. Tudta, hogy a költségeket egész életén át fizetheti, végül mégis csak kinyitotta... Szeme a számla szélén levő megjegyzésre tévedt.
Ezt olvasta: "teljes egészében megfizetve egy pohár tejjel". Aláírás : doktor Howard Kelly. Örömkönnyek lepték el az arcát és hálás szívvel imádkozott: "Köszönöm Neked Istenem! Terjedjen továbbra is szereteted az emberi szíveken és kezeken keresztül!"

Így szól egy közmondás: a vízbe dobott kenyér visszatér.
Egy szerető tett, amit ma cselekszel, hasznára válhat nemcsak magadnak, hanem másnak is, akit szeretsz: És nem biztos, hogy akkor, amikor gondolod. Talán holnap, talán azután. Talán egy év múlva. De a jóság mindig visszatér.

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr615769420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása