Karácsonyi csoda, ha valóra válna...
"...igazi boldogság szállna a világra" - tartja a vers, és valóban: ha az év minden, vagy legalább csak néhány napján hinnénk a csodákban, a Föld sokkal szebb, jobb, és élhetőbb bolygóvá változhatna. Ám az igazi karácsonyi csodák sosem a fa alatt várnak minket, sőt, nem is az éjféli misén, vagy a vacsoraasztal mellett esnek meg (bár egy finom borleves felér egy valódi csodával), hanem bárhol és bármikor, amikor mi, emberek úgy döntünk: kellemes meglepetést szerzünk egy másik embernek. Egy aprócska kedvesség, egy random gesztus, vagy akár egy ölelés is felérhet egy valóságos csodával.
Tavaly karácsony előtt a Kabbala Központ egyik sábesz-ünnepségén találkoztam Karen Berggel, az Isten is visel rúzst című könyv szerzőjével - ő mesélte nekem ezt a történetet: a Központ néhány tanulója az önkéntes munkájuk helyszínére tartott és az úton áthaladtak egy útdíj fizető kapun. Amikor a fizető ablakhoz értek, már készítették a pénztárcájukat, és hirtelen apró vita kerekedett abból, hogy ki fizesse ki: mindenki egyformán nagylelkű szeretett volna lenni. Ám, legnagyobb meglepetésükre a recepciós elmondta nekik, hogy az előttük lévő autós már kifizette az útdíjat helyettük és boldog ünnepeket kíván. És bár talán néhányan ilyen helyzetben
egyszerűen csak megköszönték volna a kedvességet, majd továbbhajtottak volna, az önkénteseket arra inspirálta az élmény, hogy ők is kifizessék a díjat az utánuk érkező vezető helyett. Ki tudja, aznap hányan hajtottak át úgy az útdíjfizetőn, hogy visszatért a hitük az emberiségben - talán egész nap, minden egyes ember kifizette az utána
következő utazók autópálya matricáját.
Ez a történet, és persze az ünnepi tévéfilmek, a facebookon posztolt sok-sok karácsonyi fénykép, no meg a rádióból bömbölő "All I Want For Christmas Is You" mind-mind azt mutatják nekünk: az évnek egy olyan különleges időszakában járunk, amikor mindenki - a magánszemélyektől a nagyvállalatokig - inspirációt érez a megosztásra és az adakozásra, sokkal inkább mint más időszakokban, vagy más ünnepek alatt. A téli ünnepek időszaka tulajdonképpen egy ablak az időben, amin a csodák fényét engedhetjük be a saját, a családunk, és az egész világ életébe. Ahhoz pedig, hogy ezt megtegyük, bármelyik pillanatban találhatunk olyan eszközt amivel egy kis fényt vihetünk valaki napjába - elég egy maroknyi adomány, egy mosoly, egy bátorító kézfogás, vagy bármilyen egyszerű gesztus által. A kabbalisták azt tanítják, hogy a pozitív energia, amit ilyenkor teremtünk soha nem tűnik el: ha képesek vagyunk egy kicsit lemondani valamiről, amihez ragaszkodunk - akár a pénzünk, akár az időnk, akár az energiánk - máris maradandó változásokat teremtünk, és nekünk (is) köszönhetően jobb hellyé változott a világunk. Ilyen egyszerű csodákat tenni!
Erre persze sokan mondhatják, hogy "nekem ugyan nincs miből adnom, alig van pénzem arra, hogy a saját családtagjaimnak ajándékot vegyek", pedig a másokkal való megosztás nem feltétlenül pénzben mérendő. Másrészről pedig - a karma törvényének értelmében - minden egyes gesztus, forint, vagy ajándék, amelyet jó szívvel adunk, valahogyan visszatér hozzánk, mint egy csodabumeráng. Amikor önzetlenül adunk, anélkül, hogy viszonzást várnánk, azonnal a félelmeink, fájdalmaink és anyagi problémáink fölé emelkedünk, és kinyílik előttünk a csodák kapuja, ahol az áldások, és a spirituális és anyagi javak kifogyhatatlanok. Az élet legnagyobb paradoxona: a másokkal való törődés által mi magunk is megkapunk mindent, amire valaha is vágyakoztunk. Hiszen az emberi lélek - az egoizmustól és az elvárásoktól megtisztulva - semmi másra nem vágyik, mint arra, hogy esszenciális boldogságát másokkal is megoszthassa. Számomra erről szól a karácsony.
Csodás hetet mindenkinek.
www.whitecityboy.com
www.facebook.com/
