Azt álmodtam, hogy itt vagy. Nem mentél el. Éreztem az illatodat, hallottam a mondataidat, magamon tudtam az ölelésedet. Velem voltál. És én veled.

Aztán felébredtem. Maró fájdalom hasított belém. Mert te már valahol nagyon máshol jársz. De még tudom az illatodat, emlékszem a mondataidra és becsukott szemmel érzem az ölelésedet. Velem vagy. Mert lehet, hogy elmentél, de az emlékedet sose engedem el.

Mert bennünket a halál sem választhat el.