A kártékony kényelem
Veled is előfordult már, hogy egy nagy lakoma, egy egész napos sütkérezés, vagy egy dvd-zés marathon után sokkal fáradtabbnak érezted magad, mint mondjuk egy kiadós edzés, vagy egy kihívásokkal teli munkanap után? Az élet legnagyobb paradoxona: aki kidöglik a napra, hogy feltöltődjön, azt végül kiszívja a nap. Az előző héte már beszélgettünk arról, mit is jelent elhagyni a komfort zónát - de a hozzám érkező mailekből úgy tűnik, sokan egyáltalán nem értik, mi is lehet ebben a jó. Hiszen az ember egész életében azért dolgozik, hogy kényelmes életet élhessen. Ezért akarunk sok-sok pénzt, ezért akarunk olyan társat, aki kiegészít minket, és ezért igyekszünk megtalálni azt a munkát, amelyet a leginkább élvezünk - és ez így is van rendjén.
Arra azonban már nem gondolunk, hogy minél nagyobb a vagyonunk, annál hatalmasabb felelősség megtartani azt, és minél többet keresünk, annál nehezebb jól dönteni, mibe fektetjük a pénzünket. Az sem jut eszünkbe, hogy a kényelmes kapcsolatok, amelyekben többé nem kell bizonyítanunk, előbb utóbb oda vezetnek, hogy eseménytelennek érezzük az életünket, és hamarosan kétségbeesetten keressük majd a kalandot - azaz a kényelem szöges ellentétét. Ha pedig mindent elértünk a munkánkban, vagy egyszerűen csak túlságosan könnyű a meló, egészen biztosan motiválatlannak érezzük majd magunkat, és olyan karrierre vágyunk majd, ahol bizonyítanunk kell majd - önmagunknak és másoknak.
Mindez azért van, mert - a közhiedelemmel ellentétben - a kényelemben az égvilágon semmi jó nincsen hosszútávon. Nem hajt minket sehová, nem inspirál bennünket semmire, és nem segít abban, hogy az élet bármely területén következő szintre léphessünk. Vaskos közhely, de a nyaralásban éppen az a jó, hogy csak egy-két hétig tart. Szaunában heverészni, erdőn-mezőn kirándulgatni, vagy épp a kedvenc szórakozóhelyünkön táncikálni sem szeretnénk a nap 24 órájában, a hét minden egyes napján - ugyanis a kényelem csak akkor okoz boldogságot, ha előtte keményen megdolgoztunk érte. Nemrégiben futottam bele Yehuda Berg egyik blogbejegyzésébe, amelyben a szerző azt írta: "Keresd a kényelmet, és talán találsz valamit. Keresd a fejlődést, és megkapsz mindent, amire vágyakozol.", dióhéjban pedig arról szólt: amíg lélegzünk és élünk, a spirituális munka soha nem ér véget.
"Hány évet töltöttünk a kényelmünk hajszolásával és a végeredmény mennyire tett valóban boldoggá minket? A komfort érzés pillanatnyilag elégedetté tesz bennünket, ám ez az érzés sosem tartós, és gyakran összeomlás követi. Ugyanakkor a kihívások hatására megerősödünk, fejlődünk és ez hosszú időre a tartós beteljesedés érzését biztosítja
a számunkra. Ha azokra az emberekre gondolsz, akikre leginkább felnézel, vagy akik jobbá tették a világot a 1már eleget tettem' kifejezés nem is szerepelt a szótárukban. A nagy történelmi hősök, akiket emberöltőkön át tisztelünk, sosem a saját kényelmüket kereső emberek voltak. Ők mindig tudták, hogy még számtalan dolgot kell elérniük, és sok mérföldet bejárniuk mielőtt álomra hajtják a fejüket." - írja Yehuda.
A legtöbben észre sem vesszük, hogy éppen a kényelem állandó hajszolása az, ami elválaszt minket a boldogságtól, amire olyan nagyon vágyakozunk. Próbáljuk ki, csak egyetlen hétre: a kívánságlistánk élére helyezett materiális dolgokat, cseréljük le a vágyra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. A "mikor dőlhetek már hátra?" helyett ezen a héten kérdezzük azt: "mivel tehetnék többet másokért, önmagamért, és az egész világért?"
Mozgalmas, kalandos, kihívásokkal teli hetet mindenkinek!
www.whitecityboy.com
www.facebook.com/
