A boldogsághoz vezető utat senki sem ismeri és ez így van rendjén. Nincs minden élethelyzetre, emberre érvényes recept, ahogy nem üthetjük fel a sors nagy könyvét sem, amikor kifogytunk a jó döntésekből. Egy idő után persze mind tudjuk, hogy mit hogyan is kellett volna. Legszívesebben átírnánk a múltat és színesebbre rajzolnánk a jövőnket is.
Karikatúrák sokaságával találkozhatunk életünk során. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a sors vicces kedvében volt aznap, és a poént mindenki érti, bennünket kivéve. Amikor eltűnnek a borús esőfellegek és kékben tündököl az égbolt, megjelenik a szivárvány. Életünk naposabbik oldala. Ilyenkor mindenhez derűsebben állunk és készítünk néhány vázlatot, karcolatot, többet és mind más módon tetszeleg, hogy legyen mihez nyúlni. Legyen A, B, vagy C tervünk is. Ezek mind mind időleges tervek. Átmenetileg megoldást nyújthatnak. De mit mondanánk sok, sok év múlva?
Hetven évesen a veranda hintaszékében üldögélve mit gondolnánk, ha a módunkban állna fiatalkori önmagunknak? Akkor hogyan is érnének össze a színek, hogy végül elkészüljön a mestermű, életünk festménye? Lebeszélnénk e magunkat a fiatalkor zamatát adó gyötrelmes szerelmekről? (Neeem!) Fejest ugranánk-e az élvezetek káoszába, megfontoltságra intenénk-e magunkat? Visszavennénk-e a hajtásból, vagy még több áldozatot hoznánk az álmainkért cserébe?
Először is, ha valamit tollal írtunk, azt nem radírozhatjuk ki. Fogjunk hát egy ceruzát és minden döntésünket, mozdulatunkat mérlegeljük, az esetleges radírozások érdekében. Egy szóval: ne legyünk forrófejűek és túlságosan vehemensek. Lassan járj, tovább élsz. Tartja a mondás. Meg kell tanulnunk oly mértékig rugalmasnak lenni, hogy könnyedén életünk közelgő katasztrófájának arcába nevethessünk. Mint mondtam, nincs minden élethelyzetre bevethető megoldás. Nincs egy sablon, vagy minta amit kivághatnánk és rábiggyeszthetnénk a mi munkánkra. Ha viszont nem félünk, és nem ragaszkodunk mindenhez görcsösen, azt már fél sikerként könyvelhetjük el. Akkor már nem fogjuk tragikusan megélni azt, ha minden összedőlni látszik. Mert nincs is ilyen. Lehet, hogy olykor-olykor hézagosabb a fal, de mindig van erőnk felépíteni, befoltozni azt. A legfontosabb, hogy képesek legyünk egyedül munkálkodni rajta, így kellemes csalódásként érhet bennünket, ha hozzánk csapódik még egy-két jó munkás, akiket később barátunknak nevezhetünk.
Mindenki utálja a közhelyeket, de nem véletlenül találták ki őket. Attól válnak különösen igazzá, ha már mind átéltünk néhányat. Én mindig is hittem abban, hogy a rossz dolgok, ínségesebb idők után egyszer beköszönt a tavasz, és helyet ad a jónak. Mert midennek oka van. Ha valami nem történik meg akkor, amikor szeretnéd, az egyszerű: még nem tartasz ott, ahol kellene, de ki mondta azt, hogy sosem fogsz? Kicsiben kell haladni, és minden egyes történést jól magadba mszívni, megbecsülni, levonni a tanulságot. (Hálásnak lenni!) De nem elmélyedni benne. Egy vállrándítás, és már menj is tovább.
Ne a nagyokhoz akarj hasonlítani. Minden egyes, másoknak talán jelentéktelen változást könyvelj el óriásiként az életedben és éld meg. Egyszer te is felérsz majd azokhoz, akikre példaképként tekintesz. Sokszor úgy tűnik, az a baj sok mai nagy emberrel, hogy elfelejtik honnan jöttek. (Vagy nincs idejük gondolni rá!) Amikor még ők is kicsik voltak és figyelemért küzdöttek. Pedig ez tette őket azzá, akik. Te sose tégy így. Ne akard megtagadni a lelked legőszintébb, legigazabb részét.
És sose gyűjts kavicsokat. Keresd az értéket, a pillanatokat, légy minél több mindennek részese. Ha valami nincs rendjén az életedben, gyomláld ki a gazt. De ne ess kétségbe. Ha valakinek mennie kell, hát engedd el és örülj, hogy ideig-óráig az életed része volt, hiszen már benned él. Közben jön minden, aminek jönnie kell. Tornádóként söpör végig az életeden a szerelem, elmúlik a fiatalság, kiszállsz az élet zavaros körforgásából. Fogadd csak nyugalommal.
Ha én ülnék abban a hintaszékben és nekem kellene nagy és jelentőségteljes szavakat mondani, akkor tőlem minden bizonnyal valami ilyesmit hallanátok. Na meg, hogy sose higgy annak, aki azt mondja, hogy add fel az álmaidat. Akkor nem is voltál igazán nagy, ha adsz egy hitetlenkedő szavára. (Azért, mert ő feladta, te ne legyél hajlandó boldogtalan lenni!)
Nevess nagyokat, hiszen ez az élet íze. Ha olykor szürke minden, csak vedd elő a színest. Egy jó festmény is csak akkor hiteles, ha igaz. Ahogy minden élet is a saját főszereplőjétől függ, semmi mástól.
Nesze!Bogi
