Minden betegséget gyógyít a tudatosság
Tegnap megkérdezte tőlem valaki, hogy hogy vagyok, én pedig mély levegőt vettem. Azon gondolkodtam, válaszoljak -e a klasszikus "jól", vagy "megvagyok" frázissal. Vagy inkább felrúgva az érdektelenség és felszínesség falait elmondom neki. Az utóbbit választottam. Elmondtam, hogy kb egy hónapja egyik betegségből zuhanok a másikba: hetekig be volt gyulladva a szemem, aztán kínzó torokfájással küszködtem, utána napokig álmatlanság gyötört... és így tovább. És azt is elmeséltem neki, hogy pontosan érzem: a testem könyörögve kér, hogy változtassak bizonyos dolgokon. A sablonos beszélgetésből ezen a ponton valós diskurzus lett. "Akkor miért nem változtatsz?" - kérdezte ő. Én pedig: "Mert minél gyengébbé válok fizikailag a sok apró kis szenvedéstől, annál jobban ragaszkodom a hétköznapi rossz szokásaimhoz. Ha már úgy is olyan rosszul vagyok, hadd engedjek már magamnak még egy szelet tortát / még egy pohár bort / még egy-két órát az Interneten lógva." Őszinteségi rohamomra beszélgetőtársam csak ennyit válaszolt: "Ismerős."
A kabbala azt tanítja, hogy mindannyiunkat körbevesz egyfajta energia burok - amelyet más spirituális ösvények is ismernek, és elismernek. Az egyszerűség kedvéért nevezzük aurának. Ezt az aurát minden egyes nap minden egyes tettünkkel alakítjuk: ha pozitív irányba változunk, tisztítjuk, ha önpusztító életet élünk - ítélkezünk mások felett, elhanyagoljuk az egészségünket, gyakran és könnyen felfortyanunk - akkr viszont elsötétítjük, összekoszoljuk ezt az energiamezőt. Ezeknek a "koszrétegeknek" a letörlésére viszont még nem találtak fel súrolóport, ezért nem marad más, mint a kőkemény munka: a változás munkája. Ha nem tesszük meg, az egyre vastagabban saját magunkra rakódó sötétség-réteg alatt végül szó szerint megfullad a lelkünk, és az ebben az életben elmulasztott lehetőséget a változásra már csak a következő életünkben lesz lehetőségünk kijavítani.
A beszélgetés után kicsit beleástam magam a dologba, és rátaláltam Karen Berg a Kabbala Központ egyik rendezvényén tartott előadására, amelyben arról beszél, hogyan lehetséges, hogy időnként elhivatott sportemberek és antialkoholisták, vegetáriánusok halnak meg negyvenévesen, mások pedig isznak és cigiznek egy életn át, és kilencvenévesen is makk egészségesek. "Előfordul, hogy azért betegszünk meg, mert olyasmivel foglalkozunk, vagy olyan közegben dolgozunk, amely elszívja az energiánkat. Máskor olyankor betegszünk le, amikor úgy érezzük, több figyelemre van szükségünk a környezetünktől. Felébresztjük magunkban a negativitást azzal, hogy nem értékeljük azt, amink van. De akármi is a spirituális oka, a betegség minden esetben olyan, mint egy ébresztőóra csörgése: arra figyelmeztet minket, hogy változtatnunk kell a szokásainkon." A kabbala szerint az első számú gyógymód nem a patikában, vagy a körzetinél keresendő, hanem a lelkünkben: az orvosság ugyanis a tudatosság.
Tudatos ember az, aki látja, hogy csak a kihívásokon keresztül kerülhetünk közelebb ahhoz, hogy megértsük, miért vagyunk itt, ebben az univerzumban, ebben a testben. Tudatos ember az, aki tudja, hogy sosem érkezünk meg, mindig úton vagyunk. És aki úton van, az időnként zsákutcába keveredik - de ez nem jelenti azt, hogy az utazás véget ért. Tudatos ember az, aki a jeleket figyelve képes azt mondani: "Oké, megtapasztaltam, hogy ez egy zsákutca. Sokat meneteltem rajta, míg észrevettem, de sebaj, ez volt az én kihívásom. Hol van egy másik utca?" Tudatos ember az, aki dolgozik önmagán - fizikai és lelki szinten. Ahogy Karen mondja: "A gyémánt is egy darab szén, amíg a nyomás nemessé teszi ."
Millió és millió ember él ezen a földön, aki egy komoly betegség után lelkileg és fizikailag is erősebb lett, mint valaha. De sajnos sok olyan is akadt, aki feladta. Feladni a változás iránti vágyunkat annyit jelent, mint feladni az életet. Az életet pedig nem szabad feladni. Egyetlen életet sem.
Fényes hetet mindenkinek.
www.kabbalahungary.net
www.steinerkristof.com
www.whitecityboy.com
