Valaki azt mondta egyszer, az élet csupa emlékből áll. Szerintem ez balgaság. Ha csak emlékekből állna az élet, akkor hogyan élném meg a most-ot, hogyan tudnék örülni annak, hogy süt a nap, hogy csicseregnek a madarak és dupla tejszínhabot kaptam a Starbucks-ban a kávémra? Nem egy egy emlékparkban szeretnék élni, hanem a saját életemben. A fényes mindennapjaimban. Ez jár nekem!