Szokj le a szenvedésről!
Szinte nevetséges, de mindenképpen érthetetlen, miért vesszük rá magunkat olyan nehezen arra, hogy boldogok legyünk. Vagy - hogy ne emlegessünk ilyen nagy szavakat - egyszerűen csak jól érezzük magunkat...
Emlékszem, gyerekként állandóan jól éreztem magam, de időnként, csak úgy mókából átvettem azt a tipikus felnőttes nyavalygást. "Jaj, annyi dolgom van." - mondtam, a felnőttek pedig nevettek. Aztán amikor tinikoromban dolgozni kezdtem, és baromi büszke voltam az egyre szaporodó szinkronmunkáimra, már egész meggyőzően tudtam szajkózni, hogy "Mennem kell dolgozni.", és felvettem azt a tipikus szenvedős maszkot, amit majd' minden felnőtt használ. Ám a valóságban még ekkor sem éreztem igazán magaménak. Ma, túl a harmincon bátran állíthatom, hogy hozzászoktam a szenvedéshez, abszolút átélem és átérzem, és kilépni belőle sokkal nehezebb, mint átadni magam neki. Lássuk be, felnőttként a kedvenc játékunk maga a szenvedés, a boldogság hajhászása, és az, hogy egyfajta sebzett áldozatnak mutatjuk magunkat, aki már mindenben és mindenkiben csalódott. Milyen hülye játék már ez, nem?!
Már csak azért is, mert marhára nem vagyunk áldozatok. Az a boldogság, ami gyerekként minden reggel velünk volt, most is ott ragyog a szívünkben. Csak annyira szerettünk volna felnőni, annyira vártuk, hogy mi is "teljes értékű szenvedő lények" legyünk, hogy ma már képtelenségnek tűnik lemondani róla. Olyan ez, mint a pia. Emlékszel hónapokon, vagy akár éveken át milyen nehéz volt eljátszani, hogy az alkohol finom? Csípett, keserű volt, égetett, de hősiesen ittuk, mert menőnek kell lenni. Mára már egész jól megy a dolog, igaz? Néhány pohár borocska meg se kottyan esténként. Rászoktattuk magunkat. Ez történt a stresszel, a negativitással, a szarkazmussal is: használni kezdtük, aztán egyszer csak már ők használtak minket.
A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy amibe a gondolatainkat fektetjük, abba fektetjük a lelkünket is. Yehuda Berg szerint a boldogság nem olyasvalami, amit hajhásznunk kell, hanem olyasvalami, amit mi magunk választunk: "A szokások az emberi élet részei, de lehetnek olyan szokásaink, amik Fényt hoznak az életünkbe,
és olyan is, amik sötétséget. Ha nem tudsz olyan szokásokat bevinni a mindennapi rutinodba, ami Fényt hoz neked, akkor egy űr keletkezik az életedben és ezt az ürességet még több rossz szokással töltsd fel. A pozitív szokások választásában az a legjobb, hogy csak egyre van szükség, ami mellett kitartasz, és máris elindul az
egész folyamat."
Ezen a héten próbáljunk meg visszaszokni a boldogságra!
