Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések 
éltek: a
Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más,
így a Szeretet is.


Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért 
valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. 
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a 
sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

A Gazdagság egy 
luxushajón úszott el a szeretet mellett.
Ő megkérdezte: - 
Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? 
- Nem, nem tudlak!
A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már 
hely számodra! 
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval 
közeledett: 
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? 
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség, - itt minden 
tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! 
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is,
aki éppen előtte hajózott 
el: 
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! 
- Oh Szeretet !
- mondta a Bánat
- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül 
kell maradnom a hajómon! 
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett,
de olyan elégedett és boldog 
volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését. 
Hirtelen megszólalt egy hang: 
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged! 
Aki megszólalt, egy öregember volt.

Szeretet olyan hálás volt és olyan 
boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét
Amikor földet 
értek, az öreg elment. 
A Szeretet úgy érezte ,sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: 
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? 
- Az IDŐ volt
- mondta a Tudás. 
- Az IDŐ?
- kérdezte a Szeretet.
Miért segített rajtam az IDŐ? 
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg,
hogy milyen fontos 
az életben a.... 
SZERETET