A facebookon már említettük nektek minap, hogy volt egy pöpec kis esténk csütörtökön. A blog.hu krémjével  voltunk hivatalosak a következő héten debütáló új bisztróba: az ÉS-be. Ennek az érdekessége az, hogy Roy Zsidai, a tulajdonos, aki már nem első éttermes Budapesten (Spíler, Pest-Buda, 21), mert nagyot álmodni. Aztán pedig meg is valósította. Durva, nem?! 

És akkor mondjuk is tovább. A Kempinski szállodát most alakították át, illetve még az utolsó simítósok zajlanak. Roy arra gondolt, ne szállodai étterem legyen itt, hanem valami nagyon más. És született egy olyan hely, amely grillezőséttermesbisztrósbulielőttbeülősborozósbarátkozósmagyaroskellemes. Megnyerő és mulatságos, tehát nem az a feszengős szabályos, ahogy a hotelekben szokás, ahol a szürke öltönyös emberek falatozzák a borjú bélszínt és nyomkodják a blekbörrit. Szóval. Remek borokat fogyasztottunk az este, ez is oldotta az egyébként oldásra nem annyira szoruló hangulatot, mely magától is előjött a Michal Jackson fa meglátogatása után. (Szervezett idegenvezetésre nyugodtan jelentkezhettek a Nesze!szer facebookos oldalán - sic!)

Blogger pajtásokkal voltunk egész estve, manzárd-városban-ágy-asztal-tévé-feng shui-personal branding tengelyen mozogtunk a villák és kések emelgetése közben. És jelesre vizsgáztunk az ételek fogyasztásából, mert ugye igen jó volt a felhozatal. (A magyaros konyhára építenek!) Tudjuk, hogy sokan ijedve elfutnak most, ha olvassák, főleg, egy beauty blogon, de azt kell mondjuk, a pacal például isteni volt. Meg a rántott camambert és az ajvár is és sok minden más. A fogyasztásukra nem érkezett panasz, az biztos.

És-ék a következő héten nyitnak, Litauszki Zsolt a konyhafőnök. Jó választás Szerintünk. Minket sikeresen beetettek, blogger nem távozott onnan éhesen. Még a szárnyasék sem. Pedig ők (is) furák, mint mi.

Sok sikert Royéknak a helyhez, úgy gondoljuk, hogy hiányzott már egy "rendes" gulyást is készítő étterem a Váci utca tengelyéről. (Ide mindenképp vihetitek majd külföldi ismerőseiteket, ha normális hungarikumot szeretnétek etetni velük, bár az árakról még nem tudunk mesélni, mert még vívási szakaszban vannak). És  a császármorzsa is isteni volt, ezt még mindenképp kiemelnénk. Meg a pincérek hozzánk való jóságát, akik korán felismerték, a mi asztalunknál komoly mennyiségben megy a fogyasztás, mi nem pöszmötölünk az ételekkel.  Ja, most már véget vetünk itt a szavak áradatának, mert megint megéheztünk... és sehol egy jó marhapöri a hűtőben... már megint ezek a szürke hétköznapok, amelyek vasárnapra esnek. A fene! 

(Az ÉS facebookos oldala ITT, köszönet a képekért a fender.hu-nak is)